Effeta - Citrom dalszöveg (lyrics)

Szobámban a magány zord unalmat kerget
Feledni akarok, minden régi tervet

Ablakok és ajtók, mind be vannak zárva
Citrom levet töltök, egy csorba pohárba

Ásít az írógép, nincs takaró rajta
Durván zakatoló, kőkorszaki fajta

Nincs kedvem dolgozni, csak lesem a csendet
Rám tőr a múlt, kopott gitárt penget

: Szinte mindent másképp
Kellett volna tennem! Lehettem volna más
Sok minden volt bennem!
Talentumaimat mégis - mind szétszórtam
Minden egyes árral, egyre lejjebb csúsztam!

A tegnap börtönében, én lettem a szolga
Bárcsak minden apró zajra, figyeltem volna

Elszökött álmaim, nem kóborolnának
Nem üzennének most, a kopott gitárnak

Kereshetnék hangokat, sorokat a szónak
Lusta ujjaimmal, dallamot a húrnak

Eltékozolt életem, felejti az álmot
Citrom levet töltök, már semmit sem várok

: Szinte mindent másképp
Kellett volna tennem! Lehettem volna más
Sok minden volt bennem!
Talentumaimat mégis - mind szétszórtam
Minden egyes árral, egyre lejjebb csúsztam!