Egyéb szövegek - Az alvilágnak nincs romantikája dalszöveg (lyrics)

Sétáltam én lenn a Duna parton
Egy öreg bácsi lép oda hozzám
Ne búsuljon, fiatal barátom
Az élet útján menjen csak tovább!
Elmondom én, néked, öreg bácsi
Hogy én milyen nagy csibész vagyok
Megpróbáltam másképpen is élni
De az alvilág lett az otthonom

R: Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilágban nincsen szerelem
Én mégis eljárok az alvilágba
A jó ég tudja, hogy mért szeretem
Az alvilágban nincs tavaszi szellő, s
E ősz, se nyár, se jégvirágos tél
Én mégis lejárok az alvilágba
Egy sápadt arcú, züllött senkiért!

A neonfények tarka tengerén túl
Egy sötét mellékutcán ballagok
Hol álldogálnak áldozatra lesve
Sápadt arcú züllött angyalok
Egy kávéháznak ajtaján betérnek
S én önfeledten utánuk megyek
A füstfelhőben harmonika nyávog
S én hallgatom a fájó éneket

R:

Én maga nélkül nem tudok megélni
Sem éjjelem, sem nappalom nekem
A szívemet is ki kéne cserélni
Hogy vidámabb s boldogabb legyen
Ezt a kis dalt úgy szívembe zártam
Már álmomban is ezt dúdolgatom
Nem csábít a nyárspolgári élet
Sem otthonom, sem tarka bútorom

R:

Én terítetlen asztalokra vágyom
S megpihenni csámpás székeken
Az alvilág lett már az én világom
A jó Ég tudja, miért szeretem
Nevetek ott, ahol engem látnak
Csak a sarki lámpa fénye hű barát
Egy éjszakai lump csavargó lettem
Mert elfeledni nem tudom magát!

R: