EXAN - Elveszett Történet dalszöveg (lyrics)

Sándor Márton eXAN
- Elveszett Történet

BEVEZETŐ:

Ja elveszett elveszett

Hazudhatom, hogy jelentéktelen számomra már
Rímek mögé bújva, egy sötét alagútban
Az érzés ketrecbe zár, nem ereszt engem
Mondd "Miért kellett ezt tenned velem?!"
Mit ártottam, hol rontottam el az egészet
Ezt csak te érzed
Próbáltam veled lenni, benned hinni
Mindent megtenni érted
Egy halovány képzet sugallta, "Ne engedd el
Talán mégis érett"
Volt ki helyettem mérlegelt, "Mondd azt neki
Hogy: Ég Veled" de engem szinte semmilyen
Szinten nem érdekel, rajtam ki nevet
Lenézhetnek, ha akarnak, ellenállok a
Szavaknak, leperegnek rólam
Szótlan csenddel tűröm, ha kell nekik
Elbetűzőm, mit érzek én irántad
Szívvel-lélekkel SZERETLEK, IMÁDLAKmeghalnék
Ha kérnéd
Szerelmem vallomásaként szolgál e rémkép
Nézd! Nálam nincsen mérték

Elveszett ez a történet? Nem
Értem miért történhetett
Ez velem, mit tettem
Mivel érdemeltem ki az egészet?!
Néha napján próbálom eltaszítani
Elfeledni a képet, mik
Felvillannak a félhomályból, a
Pillanatnak élek, hol Szerelmi mámor
Borítja lelkem, köd belepte fátyol
S kiutam nem találom e kirekesztett világból

Mondd! Miért vagy oly távol?!
Miért félsz tőlem?
Szerelmem veled szemben hevesebben
Lángol, mint előtte
Amiben lehetett melletted álltam
Akarva-akaratlan olyanná váltam
Mit hihetetlennek találnak, "Mi a szándéka
Ennek a srácnak?"
Intim a válasz, nincs mi ki
Támaszt, lassan magamba fordulok
Egy meredek szakadék mélyére zuhanok
"Miért vagyok ilyen ostoba?"
Tudom, elveszett utakon nem juthatok már
A szíved szférájába soha!
Párhuzamos jelenekben át, próbálom
Áthidalni az éjszakákat, ébren álmodom
Titokban téged látlak! "Most mit csináljak?"
Ez az ösvény járhatatlan, kell pár procedúra
Mi különben vár a katlan
Mi a női lélek vonására vet
Majd fényt, ezzel lehet, sugall némi reményt
Egyes személyeknek
Mielőtt a végtelen mélységnek
Fogságába esnek!

Elveszett ez a történet? Nem
Értem miért történhetett
Ez velem, mit tettem
Mivel érdemeltem ki az egészet?!
Néha napján próbálom eltaszítani
Elfeledni a képet, mik
Felvillannak a félhomályból, a
Pillanatnak élek, hol Szerelmi mámor
Borítja lelkem, köd belepte fátyol
S kiutam nem találom e kirekesztett világból

Kezeim között tartom mára az
Eszközt, tévhitekbe ne ess, meg nem szöksz!
Nálam az adu számomra a női
Spiritusz nyitott könyv, nyitott kapu
Nem kételyes a megoldás, kell, hogy lásd
Akár végzetes rovások árán
Tűnik szembe, ki tanul a kárán
Ki nem aláveted magad
Vagy múlsz a végtelenbe
Szimbolikusan szinonimákba foglalom, több
Módon kifejthetem
Bárhogyan mondhatom: Egy ősi érzelem törvény
Örökké emberekben él!
Nemeket állít átellenben
Jellemrajzot formál
Szimplán szemlélteti bővebben
Hogy a férfi a koordinátor, a NŐ
Elvárja, ha nem találja, elpártol
Más irányba
Utána mind hiába, bármit is teszel
A szemében ezen túl kommersz egyén leszel!

Elveszett ez a történet? Már
Értem miért történhetett
Ez velem, mit tettem
Mivel érdemeltem ki az egészet?!
Néha napján próbáltam eltaszítani
Elfeledni a képet, mik
Felvillantak a félhomályból, a
Pillanatnak élek, hol Szerelmi mámor
Borítja lelkem, köd belepte fátyol
S kiutam-megtaláltam e kirekesztett világból