Hanoi - Két szint közt dalszöveg (lyrics)

[Hanoi - Két szint közt dalszöveg lyrics]

Minden átlépett lépcső
Mint a meg nem élt pillanat
Kettesével, hármasával lecsalva a fokokat
Hátunk mögött félhomály, előttünk a vaksötét
Kezünkben viharlámpás bevilágítja szűk körét

Félemeletenként a falra húzott
Strigula emlékeztet arra
Hogy jártunk már ott

Ahogy a beázott órában a sárrá duzzadó homok
Mindenki a saját szintjén nyomorog

A pincétől a padlásig csak
Néhány négyzetméter élettér
Ha túl sok időnk maradna
A végén még eltévednénk
Névtelen postaládába behányva régi álmunk
Mennyország vagy pokoljárás
Két pont között levitálunk

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez