Effeta - Unicum dalszöveg (lyrics)
[Effeta - Unicum dalszöveg lyrics]
Mint kölni a nyakadon, két
Csók közt megnyalom
Kiborult tinta az asztalon, nem
Írom le csak elmondom
Mi van a vállamon, ha felmásznék egy póznára
Lenéznék a világra, látnám hogy
Kimerült, elhasalt és elterült
Ha felmásznék egy póznára, lenéznék a
Világra, látnám hogy kimerült
Elhasalt és elterült, tarka ruhádon
Nyílnak a virágok
Érzed az illatát, nem, mégis levágod
Csokorba kötöd és eldobod, szebb jövőt
És még szebb holnapot
Számban az unicum íze, lehet
Hogy senkit nem érdekel
De mégis gyönyörű, lehet hogy keserű
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez