Én, József Attila musical - Thomass Mann üdvözlése dalszöveg (lyrics)
[Én, József Attila musical - Thomass Mann üdvözlése dalszöveg lyrics]
És el is jutott a nyugalmas ágyig
Még megkérlel, hogy: Ne menj el, mesélj
Így nem szökik rá hirtelen az éj
S míg kis szíve nagyot szorongva dobban
Tán ő se tudja, mit is kíván jobban
A mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
Így kérünk: Ülj le közénk és mesélj
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük
Mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
S együtt vagyunk veled mindannyian
Kinek emberhez méltó gondja van
Te jól tudod, a költő sose lódít:
Az igazat mondd, ne csak a valódit
A fényt, amelytől világlik agyunk
Hisz egymás nélkül sötétben vagyunk
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén
Hadd lássunk át magunkon itt az estén
Párnás szavadon át nem üt a zaj
Mesélj arról, mi a szép, mi a baj
Emelvén szívünk a gyásztól a vágyig
Most temettük el szegény Kosztolányit
S emberségen, mint rajta a rák
Nem egy szörny-állam iszonyata rág
S mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még
Honnan uszulnak ránk új ordas eszmék
Fő-e új méreg, mely közénk hatol
Meddig lesz hely, hol fölolbvashatol?
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk
De mi férfiak férfiak maradjunk
És a nők a nők - szabadok, kedvesek
S mind ember, mert az egyre kevesebb
Foglalj helyet kezdd el a mesét szépen
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
Néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
Fehérek közt egy európait
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez