Age of Nemesis - Az élet fája dalszöveg (lyrics)
[Age of Nemesis - Az élet fája dalszöveg lyrics]
Ilyen az élet, ez a lány pár perce még élt a
Zuhanás után csak egy test
Hasznavehetetlen, végleg értéktelenné vált
Mint egy halott őszi
Falevél az emeletes ház tövében az átázott
Gézlapok között egy naplót lapoz
A szél együtt értek földet ahol
A lány élete véget ért
Ott kezdődik ez a történet
Levelek vagyunk mind az Élet fáján
Forgunk a földdel a kárhozat útján
Perc- levelek a napok ágairól
Zörögve- pörögnek a szélben
Magukkal visznek egy új messzeségbe
Olvasom a naplót, hogy bennem élhess, hogy
Magaddal vigyél egy új messzeségbe
Utolsó perce az életből
Utolsó pillanat, mely örökké tart
A félelmén lett úrrá most az önzés
És a magasból a mélységbe fordult
A test csak test és a vér csak sár
A kárhozat csak egy mosoly az arcán
Lélek- levél az Élet fájáról
Arc- maszkodon a mosolyt talán csak képzelem?
Ez a lány, levél volt a Fán
Ilyen az élet, mely meg nem áll
Lenn a szél levelet hord
De fent az ág új hajtást hoz
Ez vár ránk fenn az életfán
Földet érünk, ha vége már
Fenn az égen, gyilkos szél jár
Könyörtelen és csak ránk vár
Vért szívó átázott napló mellette
Történetét önként ránk hagyta: élőkre
Kényszerít a vágy, fáj a csábítás
Hogy megértsem
Átolvasom, hogy tovább már bennem élhessen
Zuhanás után csak egy test
Hasznavehetetlen, végleg értéktelenné vált
Mint egy halott őszi
Falevél az emeletes ház tövében az átázott
Gézlapok között egy naplót lapoz
A szél együtt értek földet ahol
A lány élete véget ért
Ott kezdődik ez a történet
Levelek vagyunk mind az Élet fáján
Forgunk a földdel a kárhozat útján
Perc- levelek a napok ágairól
Zörögve- pörögnek a szélben
Magukkal visznek egy új messzeségbe
Olvasom a naplót, hogy bennem élhess, hogy
Magaddal vigyél egy új messzeségbe
Utolsó perce az életből
Utolsó pillanat, mely örökké tart
A félelmén lett úrrá most az önzés
És a magasból a mélységbe fordult
A test csak test és a vér csak sár
A kárhozat csak egy mosoly az arcán
Lélek- levél az Élet fájáról
Arc- maszkodon a mosolyt talán csak képzelem?
Ez a lány, levél volt a Fán
Ilyen az élet, mely meg nem áll
Lenn a szél levelet hord
De fent az ág új hajtást hoz
Ez vár ránk fenn az életfán
Földet érünk, ha vége már
Fenn az égen, gyilkos szél jár
Könyörtelen és csak ránk vár
Vért szívó átázott napló mellette
Történetét önként ránk hagyta: élőkre
Kényszerít a vágy, fáj a csábítás
Hogy megértsem
Átolvasom, hogy tovább már bennem élhessen