Age of Nemesis - Belső Tűz dalszöveg (lyrics)
[Age of Nemesis - Belső Tűz dalszöveg lyrics]
Hihetetlen, hogy az embereknek mennyire
Szükségük van ara, hogy valaki
Megnyugtassa őket: nem reménytelen az
Életük szeretik hallani
Hogy ők is kivétel nélkül fontos
Tényezői ennek az egész örök körforgásnak
Amit sorsnak hívunk de ugyanakkor képesek
Vakon elhinni, vagy a saját maguk
Számára előnyössé ferdíteni azt, amit
Mondanak nekik
Hajlamosak fanatikussá válni és a
Fanatizmust csak egy
Hajszál választja el a barbárságtól
Ő viszont napról napra
Egyre növekvő önbizalommal járta az
Utcákat valami megmagyarázhatatlan
Fékezhetetlen belső tűz által hajtva
Fáradhatatlanul Egyik reggel mégis
Valahogy olyan gondterhelt arccal indul el
Kérdeztem, mi a baj
De csak annyit mondott: "félek"
És újból útnak indult
I a Belső Tűz
Elszáll a szó, a szél szárnyán
A szívekre rátalál én megadom a választ
Ha valaki fél
Mert valahol mindig meghal a remény
De a szónak súlyát igen, érzem már
Ide tömegek jönnek a reményért
Én megadom a választ, ha valaki fél
Mert ugyanúgy éltem azelőtt, nemrég
Érzem a belső tűzben, mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom: Van remény!
Egy prófétát éltetnek, egy próféta köztük él
Egy üzenet az égből mely hirdeti a Fényt
Ez az igazi, tiszta Ébredés
Érzem a belső tűzben, mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom: Van remény!
Akarom, hogy mindenki meglássa
Hogy újból megtalálja, érezze újból át
Az örök élet mindenkire vár
De az álmainkat meg kell élnünk
Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön
I I éjfél
Egyedül ért el az éjfél
Hazaértem, a nap végén
Odafenn a lány már alszik
A csendbe olvadt a sötétség
Valahol az álom határán
Hol a test is súlytalan
A varázslat formát öltött
Érint egy kéz, fénykönnyű kéz
Angyali lény - arcomba néz
I I I a végső igazság
ANGYAL: "Tudod a titkot a fényről
Hogy honnan, mindegy
A bátorságod, hogy elmondd
Az nekünk túl sok már
Ne hidd, hogy jobban élnek majd
Vakhitük tévedés
A szép szó úgy sem használ már
Könnyítsd meg a szenvedést!"
IV kétségek közt
És újból itt a reggel és mégis nehéz szívvel
Indulok, hogy hirdessem az új igét
Mi lesz, ha félreértik
Mi lesz, ha nem fogják fel
És önként indulnak fény felé?
Szükségük van ara, hogy valaki
Megnyugtassa őket: nem reménytelen az
Életük szeretik hallani
Hogy ők is kivétel nélkül fontos
Tényezői ennek az egész örök körforgásnak
Amit sorsnak hívunk de ugyanakkor képesek
Vakon elhinni, vagy a saját maguk
Számára előnyössé ferdíteni azt, amit
Mondanak nekik
Hajlamosak fanatikussá válni és a
Fanatizmust csak egy
Hajszál választja el a barbárságtól
Ő viszont napról napra
Egyre növekvő önbizalommal járta az
Utcákat valami megmagyarázhatatlan
Fékezhetetlen belső tűz által hajtva
Fáradhatatlanul Egyik reggel mégis
Valahogy olyan gondterhelt arccal indul el
Kérdeztem, mi a baj
De csak annyit mondott: "félek"
És újból útnak indult
I a Belső Tűz
Elszáll a szó, a szél szárnyán
A szívekre rátalál én megadom a választ
Ha valaki fél
Mert valahol mindig meghal a remény
De a szónak súlyát igen, érzem már
Ide tömegek jönnek a reményért
Én megadom a választ, ha valaki fél
Mert ugyanúgy éltem azelőtt, nemrég
Érzem a belső tűzben, mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom: Van remény!
Egy prófétát éltetnek, egy próféta köztük él
Egy üzenet az égből mely hirdeti a Fényt
Ez az igazi, tiszta Ébredés
Érzem a belső tűzben, mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom: Van remény!
Akarom, hogy mindenki meglássa
Hogy újból megtalálja, érezze újból át
Az örök élet mindenkire vár
De az álmainkat meg kell élnünk
Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön
I I éjfél
Egyedül ért el az éjfél
Hazaértem, a nap végén
Odafenn a lány már alszik
A csendbe olvadt a sötétség
Valahol az álom határán
Hol a test is súlytalan
A varázslat formát öltött
Érint egy kéz, fénykönnyű kéz
Angyali lény - arcomba néz
I I I a végső igazság
ANGYAL: "Tudod a titkot a fényről
Hogy honnan, mindegy
A bátorságod, hogy elmondd
Az nekünk túl sok már
Ne hidd, hogy jobban élnek majd
Vakhitük tévedés
A szép szó úgy sem használ már
Könnyítsd meg a szenvedést!"
IV kétségek közt
És újból itt a reggel és mégis nehéz szívvel
Indulok, hogy hirdessem az új igét
Mi lesz, ha félreértik
Mi lesz, ha nem fogják fel
És önként indulnak fény felé?