Aljas Kúszóbab - Utolsó mohikán dalszöveg (lyrics)

[Aljas Kúszóbab - Utolsó mohikán dalszöveg lyrics]

Réges-régen kezdődött, hogy ráléptem az útra
Nem sejtettem akkor még
Hogy végtelen a túra

Ég és föld között az utat indiánok járják
A naplementében látom a barátaim arcát

Következő életemben ugyanazt tenném
Mint ebben és ha van lélekvándorlás a
Zenélés lesz a kárpótlás

Utolsó mohikán vagyok messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök

Fejem fölött sólymok szállnak
Odafentről mindent látnak
Üzennek nekem az árnyak
És a lelkek testbe szállnak

Most újra megszülettem


Itt a földön ember lettem
Történhet velem majd bármi
Tudom mindig újra kezdem

Következő életemben ugyanazt tenném
Mint ebben és ha van lélekvándorlás a
Zenélés lesz a kárpótlás

Utolsó mohikán vagyok messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez