Aljas Kúszóbab - Utolsó mohikán dalszöveg (lyrics)
[Aljas Kúszóbab - Utolsó mohikán dalszöveg lyrics]
Réges-régen kezdődött, hogy ráléptem az útra
Nem sejtettem akkor még
Hogy végtelen a túra
Ég és föld között az utat indiánok járják
A naplementében látom a barátaim arcát
Következő életemben ugyanazt tenném
Mint ebben és ha van lélekvándorlás a
Zenélés lesz a kárpótlás
Utolsó mohikán vagyok messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök
Fejem fölött sólymok szállnak
Odafentről mindent látnak
Üzennek nekem az árnyak
És a lelkek testbe szállnak
Most újra megszülettem
Itt a földön ember lettem
Történhet velem majd bármi
Tudom mindig újra kezdem
Következő életemben ugyanazt tenném
Mint ebben és ha van lélekvándorlás a
Zenélés lesz a kárpótlás
Utolsó mohikán vagyok messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök
Nem sejtettem akkor még
Hogy végtelen a túra
Ég és föld között az utat indiánok járják
A naplementében látom a barátaim arcát
Következő életemben ugyanazt tenném
Mint ebben és ha van lélekvándorlás a
Zenélés lesz a kárpótlás
Utolsó mohikán vagyok messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök
Fejem fölött sólymok szállnak
Odafentről mindent látnak
Üzennek nekem az árnyak
És a lelkek testbe szállnak
Most újra megszülettem
Itt a földön ember lettem
Történhet velem majd bármi
Tudom mindig újra kezdem
Következő életemben ugyanazt tenném
Mint ebben és ha van lélekvándorlás a
Zenélés lesz a kárpótlás
Utolsó mohikán vagyok messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez