Anna & the Barbies - Néha dalszöveg (lyrics)
[Anna & the Barbies - Néha dalszöveg lyrics]
Néha úgy ébredek fel, hogy feltétlen kéne
Nagy melleket venni, meg valamiféle
Kis átlatszó toppot, aminek nincsen pántja
És akkor majd mindenki jól meglátja
Aztán a melleket rögtön a durvába vinném
Mindegy, csak jó legyen, gyorsan bevenném
"Adj Király katonát!": kiabálnám, reggel a
Felkavart múltam a jelenbe hánynám
És el kéne menni, néha, még keletre
Somewhere over the nowhere, és
Ott, akor nevetve
Szamurálykarddal szétvágni a fejem
A sok bölcsességet, hogy jól beletegyem
Most csak a tükörben állok, nézek
Rám, és csak nézem
Fura, nem én vagyok, és nem értem, miért nem
Olyan kicsik a csaták, csak a szavak nagyok
Amíg a völgyvidékek élén egyedül vagyok aki
REFR: Hangosan kiabálok
Hogy már-már süket lesz tőle isten
De még mindig jobb, ha mérges
Mintha nem figyelne rám
Te is csak úgy fújjad a trombitádat
Hogy aztán ne hallatszon senki
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni
Aztán be kéne futnunk még feltétlen nyugaton
Nézhetném magam, ahogy a holdat ugatom
A TV-ben, élőbenamit a gép dob
Megvenni, s elhinni
Hogy így lesz majd mégjobb
Néha a tükörben állva nézek
Rám, és csak nézek
Hogy ki ez a lány, és miért olyan mérges
Hisz' olyan, kicsik a csaták
Csak a szavak nagyok
Amíg a völgyvidékek élén egyedül vagyok, aki
REFR: Hangosan kiabálok
Néha távol vannak a csillagok
De, legalább, közel van a párnám
Talán lógnék a kereszten, ha tudom
A biztos megválltás vár rám!
REFR: Néha, olyan hangosan kiabálok
REFR: Néha, olyan hangosan kiabálok
Nagy melleket venni, meg valamiféle
Kis átlatszó toppot, aminek nincsen pántja
És akkor majd mindenki jól meglátja
Aztán a melleket rögtön a durvába vinném
Mindegy, csak jó legyen, gyorsan bevenném
"Adj Király katonát!": kiabálnám, reggel a
Felkavart múltam a jelenbe hánynám
És el kéne menni, néha, még keletre
Somewhere over the nowhere, és
Ott, akor nevetve
Szamurálykarddal szétvágni a fejem
A sok bölcsességet, hogy jól beletegyem
Most csak a tükörben állok, nézek
Rám, és csak nézem
Fura, nem én vagyok, és nem értem, miért nem
Olyan kicsik a csaták, csak a szavak nagyok
Amíg a völgyvidékek élén egyedül vagyok aki
REFR: Hangosan kiabálok
Hogy már-már süket lesz tőle isten
De még mindig jobb, ha mérges
Mintha nem figyelne rám
Te is csak úgy fújjad a trombitádat
Hogy aztán ne hallatszon senki
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni
Aztán be kéne futnunk még feltétlen nyugaton
Nézhetném magam, ahogy a holdat ugatom
A TV-ben, élőbenamit a gép dob
Megvenni, s elhinni
Hogy így lesz majd mégjobb
Néha a tükörben állva nézek
Rám, és csak nézek
Hogy ki ez a lány, és miért olyan mérges
Hisz' olyan, kicsik a csaták
Csak a szavak nagyok
Amíg a völgyvidékek élén egyedül vagyok, aki
REFR: Hangosan kiabálok
Néha távol vannak a csillagok
De, legalább, közel van a párnám
Talán lógnék a kereszten, ha tudom
A biztos megválltás vár rám!
REFR: Néha, olyan hangosan kiabálok
REFR: Néha, olyan hangosan kiabálok