Anna & the Barbies - Van az a dal (la-la-la) dalszöveg (lyrics)
[Anna & the Barbies - Van az a dal la-la-la dalszöveg lyrics]
Intro: Egyszer valamikor
De talán még nem is oly rég
Volt egy elveszett rét
Oda egy patak mentén mentem én
S velem a kérdőjelem a fejemen
Verse1: És nemsokára jött rét, vele jólét
Napsütés és szép türkizkék lepkék
Egy kis időre, jól lettem ott tőle
Egy mohás fa oldalának nekidőlve
De a DE sanda szándéka randa esőfelleget
Teregetett szét a rét felett, a nap lehet
Hogy nem kapott elég teret, mert elfogyott
És engem akkor
Otthagyott perceken belül a réten egyedül
És a fák megmondták, baj lesz
Nagy zuhé, zivatar, villámlás, jaj lesz
Nekem meg szegény fejemnek, no meg
Szegény kérdőjelemnek!
És lett ott csönd, és remegés, félés
És jöttél Te, a reménytelenség közepébe
Egy fakarddal, megmenteni engem
Egy kis hülye dallal:
Bridge: La la la la, te énekeltél
La la la la, én meg hallgattam
La la la la, lassan éreztem már
La la la la, minden rendben van
Verse2: Most meg megy a metró velem
Azt hiszi, visz, hagyom, higgye
Legyen neki igaza, hazafele úgysem visz
Ez a csuda-fura mély alagútú út
Ott szemben félve fut visszafelé
Kicsi álom-mások képe
Kénye-kedve vihetne akár a pokolba
Földalattibb már az sem volna
Bridge: La la la la, te énekeltél
Refr: Már messze jár, az a nap, az a nyár
De én tudom, még van egy dal, van egy rét
S te ott vársz majd rám
Verse3: Na, most kéne kard ide fából
Hogy megszabadítson a mából
Lassan összefolynak a falak, fény halak
Kavarog a gyorsfolyású patak… (And march)
Na, most kéne, hogy jöjjél Te
A reménytelenségnek közepébe
Utat törve egy fakarddal
Megmenteni engem egy kis hülye dallal
Refr: La la la la, te énekeltél
Refr: Már messze jár, az a nap, az a nyár
De talán még nem is oly rég
Volt egy elveszett rét
Oda egy patak mentén mentem én
S velem a kérdőjelem a fejemen
Verse1: És nemsokára jött rét, vele jólét
Napsütés és szép türkizkék lepkék
Egy kis időre, jól lettem ott tőle
Egy mohás fa oldalának nekidőlve
De a DE sanda szándéka randa esőfelleget
Teregetett szét a rét felett, a nap lehet
Hogy nem kapott elég teret, mert elfogyott
És engem akkor
Otthagyott perceken belül a réten egyedül
És a fák megmondták, baj lesz
Nagy zuhé, zivatar, villámlás, jaj lesz
Nekem meg szegény fejemnek, no meg
Szegény kérdőjelemnek!
És lett ott csönd, és remegés, félés
És jöttél Te, a reménytelenség közepébe
Egy fakarddal, megmenteni engem
Egy kis hülye dallal:
Bridge: La la la la, te énekeltél
La la la la, én meg hallgattam
La la la la, lassan éreztem már
La la la la, minden rendben van
Verse2: Most meg megy a metró velem
Azt hiszi, visz, hagyom, higgye
Legyen neki igaza, hazafele úgysem visz
Ez a csuda-fura mély alagútú út
Ott szemben félve fut visszafelé
Kicsi álom-mások képe
Kénye-kedve vihetne akár a pokolba
Földalattibb már az sem volna
Bridge: La la la la, te énekeltél
Refr: Már messze jár, az a nap, az a nyár
De én tudom, még van egy dal, van egy rét
S te ott vársz majd rám
Verse3: Na, most kéne kard ide fából
Hogy megszabadítson a mából
Lassan összefolynak a falak, fény halak
Kavarog a gyorsfolyású patak… (And march)
Na, most kéne, hogy jöjjél Te
A reménytelenségnek közepébe
Utat törve egy fakarddal
Megmenteni engem egy kis hülye dallal
Refr: La la la la, te énekeltél
Refr: Már messze jár, az a nap, az a nyár