Anonim MC - Depresszió dalszöveg (lyrics)
[Anonim MC - Depresszió dalszöveg lyrics]
Mindig túl nagy volt a szám
Mindig nekem kellett szólni
Sokan szóltak rám, hogy
Végre tanuljam befogni
Sokan szóltak, de persze senkire
Ügyet se vetve
Saját magam hülyeségébe belefeledkezve
Ebben nincsen semmi rendben
De azért ne állj az utamba!
Maradj csendben mondom másnak, persze
Nem veszem magamra
Haragra nincs okom, csak másnak volna rá
De ő csak töketlenkedik, ahelyett
Hogy megoldaná
Szabad szavak szállnak a szélben
Végveszélyben van az ember
Amikor nem kell, akkor bátor amikor kell
Akkor meg nem mer ja te beszélsz a harcról
Máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen
A világ végéről
Na halló, Na tessék, Na kivan a vonal végén?
Jelentkezik egy senki Közép-Európa szélén
Az alkalmat megragadom, monoton hangon
A számokat hadarom
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket
A babérokat aratom ha a haragom lecsaphatna
Ti már mind halottak lennétek
Hogyha bírónak születtem volna
Téged a pokolba küldenélek
Hogy ott perzselődjél hogy megtudjad
Milyen a fájdalom magamon is csak nevetek
Csak a szájamat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon
Úszok szemben majd az árral
Elpusztítok mindent, puszta akusztikával
Hogyha bíró lennék ítélnék, vagy
Itt egy újabb áldozat
Hogy én lennék a gyilkos
A világ pedig az áldozat!
Vagy a boldogságot akarod? Hát
Nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek
A szépek sose igazak
Mindig nekem kellett szólni
Sokan szóltak rám, hogy
Végre tanuljam befogni
Sokan szóltak, de persze senkire
Ügyet se vetve
Saját magam hülyeségébe belefeledkezve
Ebben nincsen semmi rendben
De azért ne állj az utamba!
Maradj csendben mondom másnak, persze
Nem veszem magamra
Haragra nincs okom, csak másnak volna rá
De ő csak töketlenkedik, ahelyett
Hogy megoldaná
Szabad szavak szállnak a szélben
Végveszélyben van az ember
Amikor nem kell, akkor bátor amikor kell
Akkor meg nem mer ja te beszélsz a harcról
Máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen
A világ végéről
Na halló, Na tessék, Na kivan a vonal végén?
Jelentkezik egy senki Közép-Európa szélén
Az alkalmat megragadom, monoton hangon
A számokat hadarom
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket
A babérokat aratom ha a haragom lecsaphatna
Ti már mind halottak lennétek
Hogyha bírónak születtem volna
Téged a pokolba küldenélek
Hogy ott perzselődjél hogy megtudjad
Milyen a fájdalom magamon is csak nevetek
Csak a szájamat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon
Úszok szemben majd az árral
Elpusztítok mindent, puszta akusztikával
Hogyha bíró lennék ítélnék, vagy
Itt egy újabb áldozat
Hogy én lennék a gyilkos
A világ pedig az áldozat!
Vagy a boldogságot akarod? Hát
Nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek
A szépek sose igazak