Anonim MC - Úgy történt... dalszöveg (lyrics)
[Anonim MC - Úgy történt... dalszöveg lyrics]
Aztán úgy történt minden
Ahogy lennie kellett
Pedig az a nyolc perc ott egymás mellett
Én a melled néztem, te egy másik srácot
De ő nem illett hozzád, ez messziről látszott
Csak egy szimpla trükk lehet, egy ócska csel
Hiszen ott volt az arcodon megannyi jel
Hogy te is kiszúrtad, kiszűrted a szerelmet
Az lehetetlen, hogy neked semmit jelentett
Persze úgy történt minden
Ahogy lennie kellett
Ajtók nyitódtak, záródtak
A percek meg teltek
Leszálltak, felszálltak, én néztem a melled
Az nem eshetett meg, hogy észre sem vetted
Lehet csak arra vársz, hogy a lábadra lépjek
És egy reszkető mondattal elnézést kérjek
Akkor belémszeretnél, és én is te beléd
Azt mindketten tudnánk, hogy nekünk ez elég
Elvinnél engem egy salátabárba
Én meg panaszkodnék
Hogy milyen rohadtul drága
De csak viccesen, jaj de nevetnénk rajta
És ezután te meg még rájönnél arra
Hogy én nem vagyok az a komolyabb fajta
Inkább a mindent viccesen felfogó forma
Aki az érzelmeit úgy magába fojtja
Belebonyolódnánk a lelkiállapotokba
Végül úgy történt minden
Ahogy lennie kellett
Pedig volt ez a pár perc, így egymás mellett
Tőlem ennyire tellett, amatőr módon
A melled bámulva csüngtem a kapaszkodómon
És egy feszültebb ponton
Hozzád is lehetett volna szólnom
De te hamarabb szálltál, én tovább haladtam
Túlléptem rajtad, majd rajtad maradtam
Ahogy lennie kellett
Pedig az a nyolc perc ott egymás mellett
Én a melled néztem, te egy másik srácot
De ő nem illett hozzád, ez messziről látszott
Csak egy szimpla trükk lehet, egy ócska csel
Hiszen ott volt az arcodon megannyi jel
Hogy te is kiszúrtad, kiszűrted a szerelmet
Az lehetetlen, hogy neked semmit jelentett
Persze úgy történt minden
Ahogy lennie kellett
Ajtók nyitódtak, záródtak
A percek meg teltek
Leszálltak, felszálltak, én néztem a melled
Az nem eshetett meg, hogy észre sem vetted
Lehet csak arra vársz, hogy a lábadra lépjek
És egy reszkető mondattal elnézést kérjek
Akkor belémszeretnél, és én is te beléd
Azt mindketten tudnánk, hogy nekünk ez elég
Elvinnél engem egy salátabárba
Én meg panaszkodnék
Hogy milyen rohadtul drága
De csak viccesen, jaj de nevetnénk rajta
És ezután te meg még rájönnél arra
Hogy én nem vagyok az a komolyabb fajta
Inkább a mindent viccesen felfogó forma
Aki az érzelmeit úgy magába fojtja
Belebonyolódnánk a lelkiállapotokba
Végül úgy történt minden
Ahogy lennie kellett
Pedig volt ez a pár perc, így egymás mellett
Tőlem ennyire tellett, amatőr módon
A melled bámulva csüngtem a kapaszkodómon
És egy feszültebb ponton
Hozzád is lehetett volna szólnom
De te hamarabb szálltál, én tovább haladtam
Túlléptem rajtad, majd rajtad maradtam