Anonim MC - Ha búcsúznék... dalszöveg (lyrics)
[Anonim MC - Ha búcsúznék... dalszöveg lyrics]
Hey
A felhők szólítanak, tudom, hogy mennem kell
A lelkem sulyával, testem hátrahagyva
Tudom nem hagytam itt semmit
Hogy emlékként élhessek
Csak soraim tanulsága agyam
Szikrájába vésettek egy csepp vér a tintám
Egy darab csak belőlem
Egy foszlány, hogy láthass, mielőtt eltűntem
Végleg útrakéltem, a holnap vár engem
Nem új mesével, yo, halk elmúlással
Csak egy perc, mégis vége lett
Egy életet igy dobtam el
Már késő, és sajnálom, hogy nem fogtam fel
Időben, hogy mit teszek, csak
Ígértem, hogy itt leszek
Amíg lehet, hát ég veled, mert indulni kell
Vakon követem az ösvényt
Amely felvezet a hegyre
Kiteljesedett lelkem, érzem, célba értem
És új ébredésem jelzi érkezésem
Vagy álmodom vagy élek, nem tudom én sem
Állnék én is fényben, egyenesen, tisztán
De beterít a sár hát hogy maradjak
Így látván
Önmagam, ki annyi szívet tört össze
Búcsúzom szeretteim, felejtsetek örökre
Egy betű az út vége, s egyben egy áldás
Egy élet teljesedett be, a tisztánlátás
Mi vezérelt örökkön, de vége kell legyen
Hát útrakél a vándor
Hogy mindennek véget vessen
Csak egy ágyú még tisztán maradt az éjjel
Egy rózsa a párnán egy apró levélkével
Benne pár sor azoknak, akiket szerettem
Család, barátok, meg minden más
Mit szerintem elvesztettem
Kértem őt fent, hogy segítsen végre
Temessen a föld alá, hogy feledhetessek
Minden pillanatot, amit tönkretettem
Igaz marasztaltok sírva, de én már döntöttem
Így itt állok most, és utoljára
Sziklák közt a végső forgószélre várva
Mi rámborítja köveit a sérelmeknek
Testem végleg kihűl, hát isten veletek!
Refr
A felhők szólítanak, tudom, hogy mennem kell
A lelkem sulyával, testem hátrahagyva
Tudom nem hagytam itt semmit
Hogy emlékként élhessek
Csak soraim tanulsága agyam
Szikrájába vésettek egy csepp vér a tintám
Egy darab csak belőlem
Egy foszlány, hogy láthass, mielőtt eltűntem
Végleg útrakéltem, a holnap vár engem
Nem új mesével, yo, halk elmúlással
Csak egy perc, mégis vége lett
Egy életet igy dobtam el
Már késő, és sajnálom, hogy nem fogtam fel
Időben, hogy mit teszek, csak
Ígértem, hogy itt leszek
Amíg lehet, hát ég veled, mert indulni kell
Vakon követem az ösvényt
Amely felvezet a hegyre
Kiteljesedett lelkem, érzem, célba értem
És új ébredésem jelzi érkezésem
Vagy álmodom vagy élek, nem tudom én sem
Állnék én is fényben, egyenesen, tisztán
De beterít a sár hát hogy maradjak
Így látván
Önmagam, ki annyi szívet tört össze
Búcsúzom szeretteim, felejtsetek örökre
Egy betű az út vége, s egyben egy áldás
Egy élet teljesedett be, a tisztánlátás
Mi vezérelt örökkön, de vége kell legyen
Hát útrakél a vándor
Hogy mindennek véget vessen
Csak egy ágyú még tisztán maradt az éjjel
Egy rózsa a párnán egy apró levélkével
Benne pár sor azoknak, akiket szerettem
Család, barátok, meg minden más
Mit szerintem elvesztettem
Kértem őt fent, hogy segítsen végre
Temessen a föld alá, hogy feledhetessek
Minden pillanatot, amit tönkretettem
Igaz marasztaltok sírva, de én már döntöttem
Így itt állok most, és utoljára
Sziklák közt a végső forgószélre várva
Mi rámborítja köveit a sérelmeknek
Testem végleg kihűl, hát isten veletek!
Refr