Anonim MC - Jövőkép dalszöveg (lyrics)
[Anonim MC - Jövőkép dalszöveg lyrics]
A kezemben cigaretta csikkek
Nézem tv-t és nevetek a meccsen
A szemem sem rebben
Minden pénzem feltettem és megint elvesztem
Úgy látszik elcsesztem
Miből menjek ma moziba egy
Romantikus filmre a nőmmel
Hátha sok pénzzel jött el
Fizeti a jegyemet és vesz nekem kólát
Szólt, hogy ma nem jó, de vártam rá egy órát
A hugyszagú utcák friss illatát szívom
Én itt vagyok otthon ezt büszkén leírom
Nekem ez a hegyi levegő
Ezt őszintén szeretem
A macskaköves utakon, az elhagyott tereken
Ahol hobbiból tüntet minden
Boldog magyar hazafi
A fenekemen maradok erre megtanított valaki
Hogy az, aki ugrál, az könnyebben elesik
A fene se érti
Hogy miért maguknak keresik a bajt
Mondd, téged mi az ami hajt
Ami az érzékeny lelkedben annyi port felkavar
Komolyan nem zavar, de kezdem már unni
Mondd, miért nem lehet a szádat becsukni
De most annyira könnyű minden itt bent
Hogy legszívesebben levenném az ingem
És ordítanám, ahogy kifér a torkomon
Hogy én másképpen gondolom
Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék, hogy ezt akartam
De sohasem tudtam, hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít, csak ne vedd el tőlem
Nem izgat annyira, tarthatnak bolondnak
Mert szerelmet vallok a mikrofonomnak
Örök hűséget fogadok egy olyan zenének
Ahol mindegy mit mondok, úgyis lenéznek
Bajnokok vesztesek mindkettő egyre megy
Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek
Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég
Hogy mások azt mondják micsoda egy szemét
Szerinted szeretni vagy szidni a könnyebb
Holnap megbánják azok, akik tegnap leköptek
Mert azt hitték rólad, hogy gyenge vagy ehhez
Hogy semmit nem érsz, hogy nekik nem kelssz
Ha szépnek születtél, nem az eszed ami számít
Te két kiló sminkkel is elérhetsz bármit
Bárkit elcsábít, minden döntést felgyorsít
És ott lesz a címlapon a formás kis popsid
Ha másnak születtél küzdj
Amíg bele nem döglessz hátha elég erőd lesz
Ahhoz hogy alkoss, hogy ne keljen szenvedned
Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned
Felkötöm magamat egy cérnaszálra
Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma
Ha kell elmegyek innen, én nem leszek gyáva
Már jegyet váltottam az álomvilágba
Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék, hogy ezt akartam
De sohasem tudtam, hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít, csak ne vedd el tőlem
A gitártokokban gyűlnek az apró pénzek
Boldogan dalolnak az utca zenészek
Az élettől részeg az az öreg
Csavargó az a padon alvó
Csipp csepp egy esőcsepp cseppen a földre
Csak figyelem csöndben hogy a tócsát kitöltse
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya
Pedig valaha szerették
De a magányba menekült
És pont azokon a napokon
Marad rohadtul egyedül mikor kéne egy társ
Akivel mindent megoszthat
Örömöt, bánatot, jót és rosszat
Ha bízol bennem én megbízok benned
Elárulom a titkokat, amiket elrejtek
Annyira mélyen néha én sem találom
De ha megvan, elmondom neked mindent barátom
Én meg vagyok áldva egy mázlista srác vagyok
Elfáradtam magamba lázadok
Belesápadok, ha a tükörbe nézek
Csak mondd meg nékem, hogy mennyit érek
Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék, hogy ezt akartam
De sohasem tudtam, hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít, csak ne vedd el tőlem
Nézem tv-t és nevetek a meccsen
A szemem sem rebben
Minden pénzem feltettem és megint elvesztem
Úgy látszik elcsesztem
Miből menjek ma moziba egy
Romantikus filmre a nőmmel
Hátha sok pénzzel jött el
Fizeti a jegyemet és vesz nekem kólát
Szólt, hogy ma nem jó, de vártam rá egy órát
A hugyszagú utcák friss illatát szívom
Én itt vagyok otthon ezt büszkén leírom
Nekem ez a hegyi levegő
Ezt őszintén szeretem
A macskaköves utakon, az elhagyott tereken
Ahol hobbiból tüntet minden
Boldog magyar hazafi
A fenekemen maradok erre megtanított valaki
Hogy az, aki ugrál, az könnyebben elesik
A fene se érti
Hogy miért maguknak keresik a bajt
Mondd, téged mi az ami hajt
Ami az érzékeny lelkedben annyi port felkavar
Komolyan nem zavar, de kezdem már unni
Mondd, miért nem lehet a szádat becsukni
De most annyira könnyű minden itt bent
Hogy legszívesebben levenném az ingem
És ordítanám, ahogy kifér a torkomon
Hogy én másképpen gondolom
Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék, hogy ezt akartam
De sohasem tudtam, hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít, csak ne vedd el tőlem
Nem izgat annyira, tarthatnak bolondnak
Mert szerelmet vallok a mikrofonomnak
Örök hűséget fogadok egy olyan zenének
Ahol mindegy mit mondok, úgyis lenéznek
Bajnokok vesztesek mindkettő egyre megy
Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek
Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég
Hogy mások azt mondják micsoda egy szemét
Szerinted szeretni vagy szidni a könnyebb
Holnap megbánják azok, akik tegnap leköptek
Mert azt hitték rólad, hogy gyenge vagy ehhez
Hogy semmit nem érsz, hogy nekik nem kelssz
Ha szépnek születtél, nem az eszed ami számít
Te két kiló sminkkel is elérhetsz bármit
Bárkit elcsábít, minden döntést felgyorsít
És ott lesz a címlapon a formás kis popsid
Ha másnak születtél küzdj
Amíg bele nem döglessz hátha elég erőd lesz
Ahhoz hogy alkoss, hogy ne keljen szenvedned
Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned
Felkötöm magamat egy cérnaszálra
Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma
Ha kell elmegyek innen, én nem leszek gyáva
Már jegyet váltottam az álomvilágba
Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék, hogy ezt akartam
De sohasem tudtam, hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít, csak ne vedd el tőlem
A gitártokokban gyűlnek az apró pénzek
Boldogan dalolnak az utca zenészek
Az élettől részeg az az öreg
Csavargó az a padon alvó
Csipp csepp egy esőcsepp cseppen a földre
Csak figyelem csöndben hogy a tócsát kitöltse
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya
Pedig valaha szerették
De a magányba menekült
És pont azokon a napokon
Marad rohadtul egyedül mikor kéne egy társ
Akivel mindent megoszthat
Örömöt, bánatot, jót és rosszat
Ha bízol bennem én megbízok benned
Elárulom a titkokat, amiket elrejtek
Annyira mélyen néha én sem találom
De ha megvan, elmondom neked mindent barátom
Én meg vagyok áldva egy mázlista srác vagyok
Elfáradtam magamba lázadok
Belesápadok, ha a tükörbe nézek
Csak mondd meg nékem, hogy mennyit érek
Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék, hogy ezt akartam
De sohasem tudtam, hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít, csak ne vedd el tőlem