Anonim MC - Panaszkodom dalszöveg (lyrics)
[Anonim MC - Panaszkodom dalszöveg lyrics]
Ez a szerelem azt hiszem elég nyomorult
Bonyolult
Értsd már meg, szánd meg a szomorút
Felhígult kicsit elkalódott
Pedig úgy ahogy tudom még a kapu kódot
Te ezt nem értheted, héj mindig csak áltatsz
Hallod értsél már meg, kell a lelki támasz
Veled volt már ilyen? Igen? Mond csak milyen?
Kicsit olyan
Mintha visszafelé verne a szívem ref
Most leülünk ide, és én panaszkodom
Ma éjjel újra átéljük a kamaszkorom
És ha már hosszú a számla az asztalokon
Hagyd csak, én fizetek, ehhez ragaszkodom
Gyere, nézünk ki egy percre
Picit, befülledt a levegő
Hűvös az idő, de még elviselhető
Lecserélem lassan ezt a szakadt kabátot
Ne haragudj, hogy folyton a szavadba vágok
Picit többet vártam, én ezt elismerem
Lehet vele volt gond és nem is velem
És bár van pár vigasz, de mind személytelen
Hogy se, vele se, nélküle meg setét verem
Jaj de nehéz nekem, hogy még reménykedem
Ebből nem sül ki semmi, már a mesékbe sem
Annyira reménytelen, ebből elég legyen
Csak kapirgálok itt ezen a szeméthegyen
És már azt is tudom, hogy
Az új csávót, hogy hívják
Pedig csak kétnaponta nézem
A facebook profilját
Éppen kitettek egy képet
Amin eléggé boldogok
Mit csinálnak utána, bele se gondolok
Dolgoztak a hormonok így konstatálom
Köszönöm, hogy meg hallgatsz
Drága jó barátom
De most menjünk vissza, fázom
Tudod a rossz kabátom
Picit mesélek róla még, hogy jobban fájjon
Mondjuk szép helyen, nyaralnak
Ezt meg kell hagynom
Egy távolinak tűnő tenger parton
Amiről beszéltük mi is, hogy elmegyünk oda
De az igazság az, hogy oda nem mentünk soha
És azt látom, hogy mi már
Nem leszünk egy párban
Egy klubban, egy klikkben, egy körben
Egy bárban
Egy háztartásban vagy egy társaságban
Vagy házastársak egy társasházban ref 3x
Most leülünk ide, és én panaszkodom
Ma éjjel újra átéljük a kamaszkorom
És ha már hosszú a számla az asztalokon
Hagyd csak, én fizetek, ehhez ragaszkodom
Bonyolult
Értsd már meg, szánd meg a szomorút
Felhígult kicsit elkalódott
Pedig úgy ahogy tudom még a kapu kódot
Te ezt nem értheted, héj mindig csak áltatsz
Hallod értsél már meg, kell a lelki támasz
Veled volt már ilyen? Igen? Mond csak milyen?
Kicsit olyan
Mintha visszafelé verne a szívem ref
Most leülünk ide, és én panaszkodom
Ma éjjel újra átéljük a kamaszkorom
És ha már hosszú a számla az asztalokon
Hagyd csak, én fizetek, ehhez ragaszkodom
Gyere, nézünk ki egy percre
Picit, befülledt a levegő
Hűvös az idő, de még elviselhető
Lecserélem lassan ezt a szakadt kabátot
Ne haragudj, hogy folyton a szavadba vágok
Picit többet vártam, én ezt elismerem
Lehet vele volt gond és nem is velem
És bár van pár vigasz, de mind személytelen
Hogy se, vele se, nélküle meg setét verem
Jaj de nehéz nekem, hogy még reménykedem
Ebből nem sül ki semmi, már a mesékbe sem
Annyira reménytelen, ebből elég legyen
Csak kapirgálok itt ezen a szeméthegyen
És már azt is tudom, hogy
Az új csávót, hogy hívják
Pedig csak kétnaponta nézem
A facebook profilját
Éppen kitettek egy képet
Amin eléggé boldogok
Mit csinálnak utána, bele se gondolok
Dolgoztak a hormonok így konstatálom
Köszönöm, hogy meg hallgatsz
Drága jó barátom
De most menjünk vissza, fázom
Tudod a rossz kabátom
Picit mesélek róla még, hogy jobban fájjon
Mondjuk szép helyen, nyaralnak
Ezt meg kell hagynom
Egy távolinak tűnő tenger parton
Amiről beszéltük mi is, hogy elmegyünk oda
De az igazság az, hogy oda nem mentünk soha
És azt látom, hogy mi már
Nem leszünk egy párban
Egy klubban, egy klikkben, egy körben
Egy bárban
Egy háztartásban vagy egy társaságban
Vagy házastársak egy társasházban ref 3x
Most leülünk ide, és én panaszkodom
Ma éjjel újra átéljük a kamaszkorom
És ha már hosszú a számla az asztalokon
Hagyd csak, én fizetek, ehhez ragaszkodom