Atah MC - Vihar dalszöveg (lyrics)
[Atah MC - Vihar dalszöveg lyrics]
Romokban az élet és feltámad a vihar
Felperzsel, a feszültség a
Villám tovább szítja felém irányítja
A lándzsát mely átfúrja a testem
Összetorlódott szelek tombolnak
Bennem szüntelen
Korhadt, gerendák mik a súlyt már nem tartják
A verejték a homlokon végig folyt már
Nem egyszer engem tituláltak, selejtnek
Ujjal mutogattak a nyomás egyre nehezedett
Egy sivár környezetben minden levegővételben
Ahol a tornádó pusztít a haraggal vezérelve
Ez a földi paradicsom csak
Sár darabokra szétszóródva
Aláírtam sorsom, de az apró betűket nem
Olvastam, Gomolyfelhők gyűltek fölém
A jelenem eláztatták egyben felőrölték
És kialudt bennem egy fény fűzér
Ezért kardom elő rántom
Mennydörgés a szívben
Ellenetek szembeszállok
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Néha elcsitul, de csak ha elengedem a múltam
Vétkeztem sokat meggondolatlan indulatokkal
Mintha egy tokba zártak volna
S én kitörésre készen beidőzítve robbanok
A végén kényszerülök térdre
Szerteágazó sebektől süvítő szelek hátán
Ilyenek vagyunk, tudjuk mindennek az árát
De semminek sem az értékét
Ezért fognak pórázra
Igaz életünk olyan amilyenné elménk formálja
Megduplázva a tétet a
Gyötrődés belül tornyosul
Kicsavarja, a fákat s víztömeg mi lezúdul
Teljesen eláztat
Mert túlságosan ragaszkodtam
Ahhoz mi nem az enyém
Pedig én úgy alakítottam
Volna a távolság egyre növekedett
Én nem szóltam
De észrevettem a tekintetedben
Elhitettem, letisztáztam
Hogy ez helyre hozható
Fokozódott a taszítás végleg kirajzolódott
A mindent elsöprő hurrikán mivel létesültem
A süllyesztővel kijövet a
Buktatóval szembesültem
Tiszteletben tartom a döntést néha
Még kaparom a falat
De elvonulok csendben ismét
Megvárva a tavaszt
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Jelentéktelen foltok, de egy nyirkos mezőre
Keveredve kezem-lábam szorosan megkötözve
Légörvények cikáznak, előle nem menekülök
És a süppedő mocsárba nyakig elmerülök
Egyesülök, koncentrálok a fordulatra várva
De itt a torkomon is keresztbe áll a szálka
Nincs, már mi képes lenne
Felváltani a valóságot
Az önemésztést kerülöm, mint tűzben a táncot
Az arcon a ráncot nem szaporítom tovább
Ég és föld között túl nagy a korlát
Kincseim között azért megőrizlek téged
Még ha vihart szültél is belém
De remélem egyszer megértem
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Felperzsel, a feszültség a
Villám tovább szítja felém irányítja
A lándzsát mely átfúrja a testem
Összetorlódott szelek tombolnak
Bennem szüntelen
Korhadt, gerendák mik a súlyt már nem tartják
A verejték a homlokon végig folyt már
Nem egyszer engem tituláltak, selejtnek
Ujjal mutogattak a nyomás egyre nehezedett
Egy sivár környezetben minden levegővételben
Ahol a tornádó pusztít a haraggal vezérelve
Ez a földi paradicsom csak
Sár darabokra szétszóródva
Aláírtam sorsom, de az apró betűket nem
Olvastam, Gomolyfelhők gyűltek fölém
A jelenem eláztatták egyben felőrölték
És kialudt bennem egy fény fűzér
Ezért kardom elő rántom
Mennydörgés a szívben
Ellenetek szembeszállok
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Néha elcsitul, de csak ha elengedem a múltam
Vétkeztem sokat meggondolatlan indulatokkal
Mintha egy tokba zártak volna
S én kitörésre készen beidőzítve robbanok
A végén kényszerülök térdre
Szerteágazó sebektől süvítő szelek hátán
Ilyenek vagyunk, tudjuk mindennek az árát
De semminek sem az értékét
Ezért fognak pórázra
Igaz életünk olyan amilyenné elménk formálja
Megduplázva a tétet a
Gyötrődés belül tornyosul
Kicsavarja, a fákat s víztömeg mi lezúdul
Teljesen eláztat
Mert túlságosan ragaszkodtam
Ahhoz mi nem az enyém
Pedig én úgy alakítottam
Volna a távolság egyre növekedett
Én nem szóltam
De észrevettem a tekintetedben
Elhitettem, letisztáztam
Hogy ez helyre hozható
Fokozódott a taszítás végleg kirajzolódott
A mindent elsöprő hurrikán mivel létesültem
A süllyesztővel kijövet a
Buktatóval szembesültem
Tiszteletben tartom a döntést néha
Még kaparom a falat
De elvonulok csendben ismét
Megvárva a tavaszt
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra
Jelentéktelen foltok, de egy nyirkos mezőre
Keveredve kezem-lábam szorosan megkötözve
Légörvények cikáznak, előle nem menekülök
És a süppedő mocsárba nyakig elmerülök
Egyesülök, koncentrálok a fordulatra várva
De itt a torkomon is keresztbe áll a szálka
Nincs, már mi képes lenne
Felváltani a valóságot
Az önemésztést kerülöm, mint tűzben a táncot
Az arcon a ráncot nem szaporítom tovább
Ég és föld között túl nagy a korlát
Kincseim között azért megőrizlek téged
Még ha vihart szültél is belém
De remélem egyszer megértem
Lassan elvonul, a vihar nem hátrál
Kérlek, mutasd derűsebb sugarad útját
A felszálló pára miért zúdul le újra
Mond, miért zúdul le újra