Athame - A Feledés tengerén dalszöveg (lyrics)
[Athame - A Feledés tengerén dalszöveg lyrics]
Távol mindentõl a feledés tengerén
Lágyan ringatózom a semmi közepén
Emlékeim lassan köddé válva
Távoznak a messzeségbe, tûnnek el a homályba
Egyesült a nappal az éjjel, megszûnt a fény
S a sötét
Árnyékok tánca a félhomályban idézi
Az élet tüzét de én nem akarok visszamenni!
Nem akarok emlékezni!
Az értelmetlenségben az értelmet keresni
Valami kell, hogy kábítson
Mi tompítja fájdalmam
Nem akarok többet látni megvakítom magam
Kegyetlen a valóság, fáj az igazság
Haldoklik a barátság, s a szeretet
Visszatér újra a gyûlölet
Pusztító düh, mi éltet, s eltemet
Elfojtott érzelmek ébrednek fel bennem
Megfakult remények tûnnek el a csendben
Bárcsak meghalnál! Végképp eltûnnél
Közeleg a vég halott világ!
Gyûlölöm fajtád, gyûlölöm mindened
Minden lény közt átkozott a te neved
Kiírtassz mindent, ez a te utad
Míg végre te is elpusztítod magadat
Ismét a tengeren vagyok
De már nem tart fenn a víz
A mélybe ránt egy felbõszült örvény
Túlvilági énekek dallama hív
Feledésbe merültem
Lehullott egy csillag, kialudt a fény
Örökre lent maradok az óceán mélyén
Elvesztem a végtelenben
Érzés nincs már bennem
Céltalanul keresem az utat
Senki sincs aki irányt mutat
Lobbanjon hát lángra végre ez a kihalt táj
Pusztuljon el minden mi oly sivár és kopár
…Mint a lelkem - sötét éj
A lelkem - fagyos tél
Kertjében kiszáradt fák
Ezernyi hervadt virág egyedül maradtam
Mindenkit elhagytam akiket ismertem
Senkit se szerettem eldobtam életem
Tudtam, nem tévedtem
Lágyan ringatózom a semmi közepén
Emlékeim lassan köddé válva
Távoznak a messzeségbe, tûnnek el a homályba
Egyesült a nappal az éjjel, megszûnt a fény
S a sötét
Árnyékok tánca a félhomályban idézi
Az élet tüzét de én nem akarok visszamenni!
Nem akarok emlékezni!
Az értelmetlenségben az értelmet keresni
Valami kell, hogy kábítson
Mi tompítja fájdalmam
Nem akarok többet látni megvakítom magam
Kegyetlen a valóság, fáj az igazság
Haldoklik a barátság, s a szeretet
Visszatér újra a gyûlölet
Pusztító düh, mi éltet, s eltemet
Elfojtott érzelmek ébrednek fel bennem
Megfakult remények tûnnek el a csendben
Bárcsak meghalnál! Végképp eltûnnél
Közeleg a vég halott világ!
Gyûlölöm fajtád, gyûlölöm mindened
Minden lény közt átkozott a te neved
Kiírtassz mindent, ez a te utad
Míg végre te is elpusztítod magadat
Ismét a tengeren vagyok
De már nem tart fenn a víz
A mélybe ránt egy felbõszült örvény
Túlvilági énekek dallama hív
Feledésbe merültem
Lehullott egy csillag, kialudt a fény
Örökre lent maradok az óceán mélyén
Elvesztem a végtelenben
Érzés nincs már bennem
Céltalanul keresem az utat
Senki sincs aki irányt mutat
Lobbanjon hát lángra végre ez a kihalt táj
Pusztuljon el minden mi oly sivár és kopár
…Mint a lelkem - sötét éj
A lelkem - fagyos tél
Kertjében kiszáradt fák
Ezernyi hervadt virág egyedül maradtam
Mindenkit elhagytam akiket ismertem
Senkit se szerettem eldobtam életem
Tudtam, nem tévedtem