Bangó Margit - Úgy mentél el dalszöveg (lyrics)
[Bangó Margit - Úgy mentél el dalszöveg lyrics]
Kérdőn néztem rád, te csak vádoltál
Meg sem engeded, hogy szóljak szelíden
Csak mentél mérgesen
Szívemre szállt az árva bús magány
Lelkembe költözött a vigasztalanság
Mint hajnali köd úgy borult le rám
Az árva bús magány
Vádolom magamat, bűnbakot keresek én
Vétkeim, bűneim lávaként folynak elém
Úgy szégyellem én
Kísért a múlt, a régi boldogság
Tűnő álomként már nem valóság
Fájó minden perc, ami így múlik el
Hogy Rád emlékezem
Szerelmem céltalan reménytől megfosztott vágy
Szívemet gyötri a kétség, a féltés mi kínoz
Úgy megaláz
Úgy várlak én, bár fogytán a remény
Hogy újból rám találj, hogy hozzám visszatérj
Minden éjszakán a boldogságunkért
Imádkozom én
Vádolom magamat, bűnbakot keresek én
Vétkeim, bűneim lávaként folynak elém
Úgy szégyellem én
Kísért a múlt, a régi boldogság
Tűnő álomként, Már nem valóság
Fájó minden perc, ami így múlik el
Hogy Rád emlékezem
Szerelmem céltalan reménytől megfosztott vágy
Szívemet gyötri a kétség, a féltés mi kínoz
Úgy megaláz
Úgy várlak én, bár fogytán a remény
Hogy újból rám találj, hogy hozzám visszatérj
Minden éjszakán a boldogságunkért
Imádkozom én