BarbaraCafe - Mese voltunk dalszöveg (lyrics)

[BarbaraCafe - Mese voltunk dalszöveg lyrics]

Mese voltunk, te meg én
Te a hős, ki itt hordott tenyerén
Mese voltunk
Fényes lapokon vízfestett rajzok
Száznyolcvanhárom oldalon
Szerelem, ölelés, felsőfokon

Mese voltunk, te meg én
Én a királylány, ki ott várt az út szélén
Mese voltunk, csupa halványkék
Elmosódott pillanat, s te a lovag
Ki néha elkésett, lemaradt

Mese voltunk, az én mesém
A hős én voltam, már az elején
Mert álmodni mertem
Repülni kezdtem, eloldottam lelkem
Oly sok év után

Mese voltunk, te meg én
Egymást írtuk bele a holdfénybe


Oly könnyedén mese voltunk
De a legvégén a jutalom kimaradt
Boldogan nem éltünk semmit sem reméltünk

Mese voltunk, az én mesém
A hős én voltam, már az elején
Hogy álmodni mertem
Repülni kezdtem, eloldottam lelkem
Rímeltünk, mint egy vers, az lettünk, de
Legenda soha
Hiányzott a vakmerő, az őszinte, csoda

Mese voltunk, felnőtt mese
Hiányos, félkész történésekkel tele

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez