BarbaraCafe - Mese voltunk dalszöveg (lyrics)
[BarbaraCafe - Mese voltunk dalszöveg lyrics]
Te a hős, ki itt hordott tenyerén
Mese voltunk
Fényes lapokon vízfestett rajzok
Száznyolcvanhárom oldalon
Szerelem, ölelés, felsőfokon
Mese voltunk, te meg én
Én a királylány, ki ott várt az út szélén
Mese voltunk, csupa halványkék
Elmosódott pillanat, s te a lovag
Ki néha elkésett, lemaradt
Mese voltunk, az én mesém
A hős én voltam, már az elején
Mert álmodni mertem
Repülni kezdtem, eloldottam lelkem
Oly sok év után
Mese voltunk, te meg én
Egymást írtuk bele a holdfénybe
Oly könnyedén mese voltunk
De a legvégén a jutalom kimaradt
Boldogan nem éltünk semmit sem reméltünk
Mese voltunk, az én mesém
A hős én voltam, már az elején
Hogy álmodni mertem
Repülni kezdtem, eloldottam lelkem
Rímeltünk, mint egy vers, az lettünk, de
Legenda soha
Hiányzott a vakmerő, az őszinte, csoda
Mese voltunk, felnőtt mese
Hiányos, félkész történésekkel tele