Barbárfivérek - Magánnyal Küzdő Másnap (közr Báró Maszkura Norba Cof Phat) dalszöveg (lyrics)

Tibbah:
Volt, hogy vizet ittam, volt, hogy bort
Szívesen fújnék el harmincöt évnyi port
Egy húron pendülök, egy másikon a többiek
Még is egyek vagyunk, én meg a földiek
Egy sima vászon, az én filmem nem luxus, de
Minden percében ér egy újabb impulzus
Legnagyobb közdelem az állandó magány
Az ember kínlódik, de közben mégis vagány
Húsz éve szól a dal, de sovány a bolt
Proli formájában élem át a rock and rollt
Vannak titkaim is, abból nem adhatok
A többi a tiéd, ahogy most is hallgatod
Ropog a jég, ahogy a tüzes víz átjárja
Fújom a füstöt, rá a szürke párkányra
Nagyot csulázok az élet koszos medrébe, így
Bele tudok nézni a tükörképem szemébe

Deego:
Kívánj most valamit, aztán 10-zel oszd el
Ez itt MO kisgyerek, egy balkán rap poszter


Egy gitár vagyunk mind
Csak épp mindenki más húron
Szoli barna testtel szörfölünk
A rántott húson
Annyira zavaró, mintha elvinne a kanyaró
Hogy a fagyott szívemen nem
Segíthet már a jégkaparó
Mégis szeretem, hisz az annyira pazar
Mikor külföldön káromkodom, ők nem tudják
Hogy magyar
Itt mindenki vidéki, max a falu tágasabb
Én is csak azért lakom Győrben
Mert itt délben árnyasabb
Ha épp nincs áram, napközben lógatom a lábam
Így érzem igazán
Hogy csak egy vagyok a nyájban
Ez pont annyira keserű
Mint amennyire pont édes
És pont olyan hosszúságú
Mint amennyire széles
Ha pénzed van tesó, a legfényesebb mécses
Egy apró sötét folt, a legszebb mákos béles

Vízzel is enyhült pár nap
Bár szédített, mert láttam
Magánnyal küzdő másnap
Pincékbe botló bánat
Luxus darab lett szavunk
Palástban muzsikája, bortól bűzlő vasárnap
Tüzes torkom átjárja

Norba: Tiszta fejjel ébredek a reggelre
Egy jó naphoz némi lendület is elkelne
Vannak közös ügyek, de az picit más
Hogy bennem még él némi affinitás
A zene füleimnek, az profi
Az elszántság visz oda, nem a jó pofi
Jó régen itt vagyok már, mint a Szofi
A rendszert áztatom savba, mint Hofi
A saját akaratomtól függ a létem
De nem vált mottómmá: a ki, ha én nem
Bármivel mocskolsz? na azt kétlem
Kinek tiszta marad keze, az a vétlen
Ha tudnád, honnan jövök, tudnál róla
Hogy valósághű rapet sugároz a zóna
Nincs az a falat, amivel nem bírok
Mint a Homie Crew, amikor írok

Cof: Különös kedvtelenség járja be a napokat
Mialatt próbálod összerakni a kis darabokat
Minden jel arra mutat, hogy minden álmod
Esténként csak kicsi darab
Porrá válik ujjaid alatt
A tegnap jobb volt, ezt mondom már rég
De a tegnapból ez lett mára? te jó ég
Olyan félelmetes mély a bizonytalan valóság
Ettől olyan elérhetetlennek tűnő, nekünk
Nem marad más, csak a mindennapos hazugság
Itthon otthon vagyok, de a munkában
Nem más csak egy újabb idegen
Nyelvtől függetlenül nem mindig értem
Hogy mi, miből, hogyan legyen
Ez az egész olyan nekem
Mint Aliznak a kábulat
Ismeretlen, mégis sok régi szarra rámutat
Járom a táncot, ahogy az élet
Az alávalót húzza alám
Közben mosolyog a szám

Phat: Nem olvasok kottát, pár
Hangszál a hangszerem
Ha hang száll, lobban fel a hangszerelem
A zenémet az életemen játszom el neked
Bár volt pár évem
Mikor az életemmel játszottam
Az életem helyett!
Nem író vagyok, a vérem tinta
A kézben én a toll
Ez nyitott könyv, tanulhatsz a
Hibákból, ha belelapozol
Hazám te mindenem, mért vagyok neked semmi?
Pedig azt érzem
Hogy nem akarok tőled távol lenni?
De azért az kicsit lehúzó
Hogy 100km-re innen, akármelyik melóért
Pottyan le 1000 euró, és még kérdezel?
Hé miniszter, van bőr a képeden? Hogy 47000?
Pedig szép itt, ha igazán megéled a napokat
Csak kapcsold ki a rádiót, a tv-t
És hajítsd ki a lapokat
Ez az igazi világ kisember
És csak az nem látja meg
Aki ide nézni sem mer!

Vízzel is enyhült pár nap
Bár szédített, mert láttam
Magánnyal küzdő másnap
Pincékbe botló bánat
Luxus darab lett szavunk
Palástban muzsikája, bortól bűzlő vasárnap
Tüzes torkom átjárja