Bazsa - Szívből neked dalszöveg (lyrics)
[Bazsa - Szívből neked dalszöveg lyrics]
Pofonok az élettől, nekem, ezek jutottak
94ben a könnyeim a földre hullottak
Igen apa, miattad, a lelkem darabokban
Sok embert vigasztalt a tűz
Már csak parázs, s kín mi a nyomokban hever
Elmentél, itt hagytál egy kisfiut sok tervel
Csak bubánat maradt utánad
Hogy engem miért nem vittél el?!
Ezt kérdezem magamtól, a szivem szabadból
Mit akarok kérni egy jobb korszaktól
Mikor apukám meghalt
A szemem láttára, kimásztam volna a világból
A repülésnek ez lett a hátránya
Rá jöttem, nem látszok ki a hibáktól
Pedig emlékszem arra, hogy az egekben
Ketten repültünk
És csak pár bárányfelhő kuszott elöttünk
Apa és fia csak ketten, mi ennek örültünk
Most végleg elbucsúzok, 10 év után végleg
Remélem látlak még, remélem tényleg
Bár elmondhatnám neked, mennyire hiányzol
S halhatnám a nevetésed
Amikor velem játszol kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek, könnyes szemmel
Minden éjjel együtt nézzük ahogy, a hold
Fel kell
Megigértem neked, hogy majd ismernek engem
Tisztelni fognak csak olyat kell tennem
Ami ámitó és számitható
Érte érem a polcomra állitható
De nem vártál meg, a tüz kialudt végleg
Csak a foto albumban láthatlak téged
Lángra, már soha többé nem kap a szél
Látom, hogy a darabjait elfujja a szél
A messzibe, ahol már senki sem láthat
Arra hol egyetlen gáz sem árthat
És vágtat az idö, de mindenki várhat
Dolgoznom kell mig a halál majd árthat
Te is küzdöttél, ebben a nagy világban
Aztán elbucsúztál, pár csokor virágban
Van aki ennyit ért, sokat nem kért
És akkor sem fél, mikor más utra tért
Bár elmondhatnám neked, mennyire hiányzol
S halhatnám a nevetésed
Amikor velem játszol kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek, könnyes szemmel
Minden éjjel együtt nézzük ahogy, a hold
Fel kell
Sorokat az énemtöl
Nem kérek semmit az élettöl
Mit verekin a végzettöl
Az szenvedés az méreg, öl
Inkább egyedül nézek fel a kék égre
Hátha valaki majd egyszer sem állit félre
De ha megteszi
Én akkor is bizok majd a jóban
Talán egyszer
Megpillantom képed, a csillagokban
Ott vagyok a nyomodban
Emlészem rád nyomokban, de a halálod napjára
Tisztán felidézlek sokan bántottak
Sértettek, simán elintéznek
Emléxem arra a pillanatra, mikor elhagytál
Jött a helikopter és felszáltál:
-szeretlek fiam!- hangosan kiabáltál
De én aggodtam
Tudtam, hogy valami baj lesz
Mint amikor egy embert ösztönösen féltesz
A helikopter zuhant, mindenki pánikban
Én rohantam a roncshoz, ami lángra lobbant
Bár elmondhatnám neked, mennyire hiányzol
S halhatnám a nevetésed
Amikor velem játszol kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek, könnyes szemmel
Minden éjjel együtt nézzük ahogy, a hold
Fel kell
94ben a könnyeim a földre hullottak
Igen apa, miattad, a lelkem darabokban
Sok embert vigasztalt a tűz
Már csak parázs, s kín mi a nyomokban hever
Elmentél, itt hagytál egy kisfiut sok tervel
Csak bubánat maradt utánad
Hogy engem miért nem vittél el?!
Ezt kérdezem magamtól, a szivem szabadból
Mit akarok kérni egy jobb korszaktól
Mikor apukám meghalt
A szemem láttára, kimásztam volna a világból
A repülésnek ez lett a hátránya
Rá jöttem, nem látszok ki a hibáktól
Pedig emlékszem arra, hogy az egekben
Ketten repültünk
És csak pár bárányfelhő kuszott elöttünk
Apa és fia csak ketten, mi ennek örültünk
Most végleg elbucsúzok, 10 év után végleg
Remélem látlak még, remélem tényleg
Bár elmondhatnám neked, mennyire hiányzol
S halhatnám a nevetésed
Amikor velem játszol kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek, könnyes szemmel
Minden éjjel együtt nézzük ahogy, a hold
Fel kell
Megigértem neked, hogy majd ismernek engem
Tisztelni fognak csak olyat kell tennem
Ami ámitó és számitható
Érte érem a polcomra állitható
De nem vártál meg, a tüz kialudt végleg
Csak a foto albumban láthatlak téged
Lángra, már soha többé nem kap a szél
Látom, hogy a darabjait elfujja a szél
A messzibe, ahol már senki sem láthat
Arra hol egyetlen gáz sem árthat
És vágtat az idö, de mindenki várhat
Dolgoznom kell mig a halál majd árthat
Te is küzdöttél, ebben a nagy világban
Aztán elbucsúztál, pár csokor virágban
Van aki ennyit ért, sokat nem kért
És akkor sem fél, mikor más utra tért
Bár elmondhatnám neked, mennyire hiányzol
S halhatnám a nevetésed
Amikor velem játszol kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek, könnyes szemmel
Minden éjjel együtt nézzük ahogy, a hold
Fel kell
Sorokat az énemtöl
Nem kérek semmit az élettöl
Mit verekin a végzettöl
Az szenvedés az méreg, öl
Inkább egyedül nézek fel a kék égre
Hátha valaki majd egyszer sem állit félre
De ha megteszi
Én akkor is bizok majd a jóban
Talán egyszer
Megpillantom képed, a csillagokban
Ott vagyok a nyomodban
Emlészem rád nyomokban, de a halálod napjára
Tisztán felidézlek sokan bántottak
Sértettek, simán elintéznek
Emléxem arra a pillanatra, mikor elhagytál
Jött a helikopter és felszáltál:
-szeretlek fiam!- hangosan kiabáltál
De én aggodtam
Tudtam, hogy valami baj lesz
Mint amikor egy embert ösztönösen féltesz
A helikopter zuhant, mindenki pánikban
Én rohantam a roncshoz, ami lángra lobbant
Bár elmondhatnám neked, mennyire hiányzol
S halhatnám a nevetésed
Amikor velem játszol kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek, könnyes szemmel
Minden éjjel együtt nézzük ahogy, a hold
Fel kell