Belga - Erős kép dalszöveg (lyrics)
[Belga - Erős kép dalszöveg lyrics]
El akarom mondani, mi fáj
Én is el akarom, meghallgatsz?
Gyere, ülj ide mellém köszönöm
Az életből túl sok jutott
A születés korán a világra hozott
Nem kell már a falat kenyér
Nem jut már a sliccemre tenyér
Behúzom a függönyt, a sötétítőt
Lehúzom a rolót, a fény elnyelőt
Nincs kedvem fölállni, nincs kedvem kimenni
Nincs kedvem letolni, nincs kedvem kivenni
Fáradt vagyok, hulla fáradt
Tesztel az élet, tesztel a század
Nem akarom ezt a testet, rút a kéznek
Rút a szemnek
Belém fulladt az elfojtott szó
Hogy már veled se jó ennyi volnék csupán?
Vagy csak álmodom egy nem létező kapualjban
Talán
Mit mondasz? Nem érdekes
Mért nem érdekes?
Tökmindegy, mért nem érdekes
De tényleg érdekel
Köszönöm szépen ez jólesett
De már el is múlt ez az élet
Az idő csontomba plántálja sorsomat
Az ideg ritmusra rángatja combomat
Már a tisztaság sem motivál
Elvagyok büdös ruhában is
A dezodor korrigál
Életem délibáb és végtelen Hortobágy
Fáradt lelkem bevetetlen ágy erős kép!
Erős kép!
Túl a horizonton, túl a délibábon
Túl a határon
Az abszolút túloldalon egy árva
Kismadár a párkányra száll
Sántán tipeg, a párkányra hág
Apró pici asszimmetrikus lépéseit hallom
Durva
A függöny, mit említettem be van húzva
U-szögek pattogása az ablakon
Tölti a galambot gazdagon
Talán egyszer hoz reményt a gyűlölet
Ami bennem él
Nem tudok sírni, se nevetni már
Könnyem mélyen a szemembe páll
Hiába csörög a telefon, föl nem kapom
Ki az? Nekem senki se telefonáljon
Én senkit se érdekeljek
Nincs barátom se ellenségem
Nincs nagyapám se nagyanyám
Csak csiporog a papagáj
Ajándékba kaptam Ausztráliából
Magányomat csipogja egy halott galambnak
Körmeimet mélyen a hasamba vájom
Kifakad egy pattanás arcomon
Forró a testem, melegem van
Nekem meg ebből elegem van
Csak akkor jó, ha igazán fáj
Csak akkor fáj, ha igazán jó
Most mit kezdjek ezzel a rímmel?
Látod? Már ez sem stimmel
Az élet húsomból csákót hajtogat
És feketére festi csontomat
A sors kifürkészhetetlen
Foszlány, foszlány, foszlány
Én is el akarom, meghallgatsz?
Gyere, ülj ide mellém köszönöm
Az életből túl sok jutott
A születés korán a világra hozott
Nem kell már a falat kenyér
Nem jut már a sliccemre tenyér
Behúzom a függönyt, a sötétítőt
Lehúzom a rolót, a fény elnyelőt
Nincs kedvem fölállni, nincs kedvem kimenni
Nincs kedvem letolni, nincs kedvem kivenni
Fáradt vagyok, hulla fáradt
Tesztel az élet, tesztel a század
Nem akarom ezt a testet, rút a kéznek
Rút a szemnek
Belém fulladt az elfojtott szó
Hogy már veled se jó ennyi volnék csupán?
Vagy csak álmodom egy nem létező kapualjban
Talán
Mit mondasz? Nem érdekes
Mért nem érdekes?
Tökmindegy, mért nem érdekes
De tényleg érdekel
Köszönöm szépen ez jólesett
De már el is múlt ez az élet
Az idő csontomba plántálja sorsomat
Az ideg ritmusra rángatja combomat
Már a tisztaság sem motivál
Elvagyok büdös ruhában is
A dezodor korrigál
Életem délibáb és végtelen Hortobágy
Fáradt lelkem bevetetlen ágy erős kép!
Erős kép!
Túl a horizonton, túl a délibábon
Túl a határon
Az abszolút túloldalon egy árva
Kismadár a párkányra száll
Sántán tipeg, a párkányra hág
Apró pici asszimmetrikus lépéseit hallom
Durva
A függöny, mit említettem be van húzva
U-szögek pattogása az ablakon
Tölti a galambot gazdagon
Talán egyszer hoz reményt a gyűlölet
Ami bennem él
Nem tudok sírni, se nevetni már
Könnyem mélyen a szemembe páll
Hiába csörög a telefon, föl nem kapom
Ki az? Nekem senki se telefonáljon
Én senkit se érdekeljek
Nincs barátom se ellenségem
Nincs nagyapám se nagyanyám
Csak csiporog a papagáj
Ajándékba kaptam Ausztráliából
Magányomat csipogja egy halott galambnak
Körmeimet mélyen a hasamba vájom
Kifakad egy pattanás arcomon
Forró a testem, melegem van
Nekem meg ebből elegem van
Csak akkor jó, ha igazán fáj
Csak akkor fáj, ha igazán jó
Most mit kezdjek ezzel a rímmel?
Látod? Már ez sem stimmel
Az élet húsomból csákót hajtogat
És feketére festi csontomat
A sors kifürkészhetetlen
Foszlány, foszlány, foszlány