Ben - Kérlek dalszöveg (lyrics)
[Ben - Kérlek dalszöveg lyrics]
Ha a remény hal meg utoljára
Én még hogy hogy élek?
Nem Értem, de tudom mára, hiába beszélek
Hibátlan nem leszek, értsd meg
De mindent megtennék érted
Mert én betartom mindig, amit megígértem
De te mégis lenézel, mert
Hát mindenki mást képzel
Ámítás képtelen képpel, haver tégy
Úgy, ahogy érzel, a sors tévútra vezérel
Barát segítő kezével
Sokkal jobban menne minden
Sokkal könnyebb lenne hinnem
De hát kitartásunk sincsen, persze
Vágyak, azok vannak
Fáradtan állok újra harcba, szürke
Ember tömeg arccal
Minden szépet eltakarva kész
Akarva adnám fel
De nem hagyhatom, abba mondd
Meg miért hagytál el?
Itt már senki sem felel, lenéz, lekezel
A hibákat részletezd el, mer ő félre nevel
A másik meg nem feled el, ne viccelj
Kínomban nevetnem kell
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Igaz ölelés helyett, csak
Száz utolsó csókjait
Számos hazug bók, még belefulladtok
Lehurrognak akkor is, ha jót mondtatok
A szleng vontatott, pont úgy, mint a hónapok
A napok, a hetek, csak küzdök veletek
Szeretet? Áh! Mára már csak rideg fogalom
Kihűlt szívek tömkelege, itt
Az enyém odaadom, megfogadom
Hogy boldog lesz a vége
Egy kedves kis rajz, egy
Napocska fel az égre
Kezem a kezedben, a kezedben féltem
Elfelejtett szerelmek, pedig alig éltem
Emlékek nevetnek, ne tedd, ezt kérlek
Elsuhanó élet, elsorvadó lélek
Veled mennék tényleg, de
Te elengedtél végleg
A hiány a fájdalom, végül úgy is szétszed
Zihálva hátradob, egyedül lesz végem
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Én még hogy hogy élek?
Nem Értem, de tudom mára, hiába beszélek
Hibátlan nem leszek, értsd meg
De mindent megtennék érted
Mert én betartom mindig, amit megígértem
De te mégis lenézel, mert
Hát mindenki mást képzel
Ámítás képtelen képpel, haver tégy
Úgy, ahogy érzel, a sors tévútra vezérel
Barát segítő kezével
Sokkal jobban menne minden
Sokkal könnyebb lenne hinnem
De hát kitartásunk sincsen, persze
Vágyak, azok vannak
Fáradtan állok újra harcba, szürke
Ember tömeg arccal
Minden szépet eltakarva kész
Akarva adnám fel
De nem hagyhatom, abba mondd
Meg miért hagytál el?
Itt már senki sem felel, lenéz, lekezel
A hibákat részletezd el, mer ő félre nevel
A másik meg nem feled el, ne viccelj
Kínomban nevetnem kell
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Igaz ölelés helyett, csak
Száz utolsó csókjait
Számos hazug bók, még belefulladtok
Lehurrognak akkor is, ha jót mondtatok
A szleng vontatott, pont úgy, mint a hónapok
A napok, a hetek, csak küzdök veletek
Szeretet? Áh! Mára már csak rideg fogalom
Kihűlt szívek tömkelege, itt
Az enyém odaadom, megfogadom
Hogy boldog lesz a vége
Egy kedves kis rajz, egy
Napocska fel az égre
Kezem a kezedben, a kezedben féltem
Elfelejtett szerelmek, pedig alig éltem
Emlékek nevetnek, ne tedd, ezt kérlek
Elsuhanó élet, elsorvadó lélek
Veled mennék tényleg, de
Te elengedtél végleg
A hiány a fájdalom, végül úgy is szétszed
Zihálva hátradob, egyedül lesz végem
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek
Kérlek, ne hagyj magamra, csak
Újra hadd bízhassak benned
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül
Már nem megy
Magamat áltatom, láthatod belőlem
Csak ez lett
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek