Benkő Péter - Mielőtt bármi dalszöveg (lyrics)
[Benkő Péter - Mielőtt bármi dalszöveg lyrics]
Nem tudok mindent
S amit tudok azt sem értem
Meghalt a mesemondó bennem
Rövidre szabott időben
Pedig a végtelenbe születtünk
Hol galambok szállnak az égbe
Amiért könnyezünk, az magunk temetése
Melléd ül egy angyal
De elmenekülsz buta érveléssel
Félsz érinteni szárnyát
Mert a múlt csontig éget
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol
Mondod, csak mondod
A félkrajcárt sem érő bölcsességet
Nem veszed fel a telefont
Ez az istálló kiégett
A paripák messze futottak, ki a szabad térbe
Vakon botorkálsz utánuk lenézel a mélybe
Csak egy lépés hiányzik
Az utolsó
Egy kéz hiányzik, pedig száz nyúlna érted
Új kunyhót építeni félsz
Fészked eddig védett
Csodákról szólnak álmaid
A semmiről írsz meséket
Azt hitted tudsz mindent, most mégsem érted
Meghalt a mesemondó benned
Rövidre szabott idejében
Pedig aznap este hullott az első hó
Jégkristályok készítettek koronát neked
A forralt bort, kenyeres lángos illata
A vásár forgataga volt az áldás
Veled
Aztán a csend aztán a félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
És nem hallod azóta a cipőd alatt
A ropogó havat
És nem látod azóta a rügyező fákat
Az ölelő napsugarat
Nem ismered fel azóta a belső hangokat
Csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
Nem vetted észre, angyal szállta a válladra
Szárnyával suhintott, nézz messzire
S a pillanat volt a csoda
Nem számítottál már semmire
Csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
Egy nap döntöttél
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava
Megpróbáltál élni, házat bevakolni
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza
Aztán újra csend lett, újra a félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
S amit tudok azt sem értem
Meghalt a mesemondó bennem
Rövidre szabott időben
Pedig a végtelenbe születtünk
Hol galambok szállnak az égbe
Amiért könnyezünk, az magunk temetése
Melléd ül egy angyal
De elmenekülsz buta érveléssel
Félsz érinteni szárnyát
Mert a múlt csontig éget
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol
Mondod, csak mondod
A félkrajcárt sem érő bölcsességet
Nem veszed fel a telefont
Ez az istálló kiégett
A paripák messze futottak, ki a szabad térbe
Vakon botorkálsz utánuk lenézel a mélybe
Csak egy lépés hiányzik
Az utolsó
Egy kéz hiányzik, pedig száz nyúlna érted
Új kunyhót építeni félsz
Fészked eddig védett
Csodákról szólnak álmaid
A semmiről írsz meséket
Azt hitted tudsz mindent, most mégsem érted
Meghalt a mesemondó benned
Rövidre szabott idejében
Pedig aznap este hullott az első hó
Jégkristályok készítettek koronát neked
A forralt bort, kenyeres lángos illata
A vásár forgataga volt az áldás
Veled
Aztán a csend aztán a félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
És nem hallod azóta a cipőd alatt
A ropogó havat
És nem látod azóta a rügyező fákat
Az ölelő napsugarat
Nem ismered fel azóta a belső hangokat
Csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
Nem vetted észre, angyal szállta a válladra
Szárnyával suhintott, nézz messzire
S a pillanat volt a csoda
Nem számítottál már semmire
Csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem
Egy nap döntöttél
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava
Megpróbáltál élni, házat bevakolni
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza
Aztán újra csend lett, újra a félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem