Berentei Péter - Szélmalom dalszöveg (lyrics)
[Berentei Péter - Szélmalom dalszöveg lyrics]
Nézd! Mint egy kerék, ami forog, szinte
Soha meg nem áll, így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Mint a mámor, ami kerget
Ami űz és visszatart, mint az óra
Mit a percek szédült karneválja hajt
Látod, mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény, míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
Áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang, mit az
Eső ezer kristálycseppje vájt
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó
Ami tegnap még úgy fájt
Mint egy furcsa, keserédes
Félig elfelejtett íz
Mint egy kavics, ami csobban
Aztán fodrot vet a víz
Látod, mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény, míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
Áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép, néhány
Csendbe süppedt szó
Épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó
Mint egy színpad, mint egy díszlet
Mint egy régi-régi dal
Mint egy gyermek, akit visznek
Hogyha menni nem akar
Mint egy labda, ami repült
Szállt a játszótéren át
Mint a könnyek, miket sírnak kint
A lombjuk vesztett fák
Mint az álmok, miket sorban
Megöl, elhervaszt a tél
Mint egy lábnyom kint a porban
Amit elsöpört a szél
Mint egy kerék, ami forog, szinte
Soha meg nem áll, így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Ezen elgondolkodom, és a szívem fáj nagyon
Mint egy fáradt szélmalom
Soha meg nem áll, így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Mint a mámor, ami kerget
Ami űz és visszatart, mint az óra
Mit a percek szédült karneválja hajt
Látod, mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény, míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
Áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang, mit az
Eső ezer kristálycseppje vájt
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó
Ami tegnap még úgy fájt
Mint egy furcsa, keserédes
Félig elfelejtett íz
Mint egy kavics, ami csobban
Aztán fodrot vet a víz
Látod, mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény, míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
Áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép, néhány
Csendbe süppedt szó
Épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó
Mint egy színpad, mint egy díszlet
Mint egy régi-régi dal
Mint egy gyermek, akit visznek
Hogyha menni nem akar
Mint egy labda, ami repült
Szállt a játszótéren át
Mint a könnyek, miket sírnak kint
A lombjuk vesztett fák
Mint az álmok, miket sorban
Megöl, elhervaszt a tél
Mint egy lábnyom kint a porban
Amit elsöpört a szél
Mint egy kerék, ami forog, szinte
Soha meg nem áll, így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Ezen elgondolkodom, és a szívem fáj nagyon
Mint egy fáradt szélmalom