BÉTÉ - Reménytelen dalszöveg (lyrics)
[BÉTÉ - Reménytelen dalszöveg lyrics]
A virágokat szedem össze éppen
A csokor nem lesz készen
Mert elhervad mindegyik ahogy én lépek
Még rád mennyit várjak?
Mögöttem világítanak a szomorú árnyak
Szomjas még a párna
Megitatom èjjelente elázva
Mindennap felcsendül az álnév
Nem színesebb tőlem semmi csak a háttér
(Nem, Nem) Nem számit az a pár év
De ne feledkezzünk meg ott van az ár rés
Nem vagyok gazdag, mindegy mi lesz
A lakásom előtt nem áll kint a Benz
Dobhártyám szakad, üvöltött a csend
Én emlékszem éppen, Ő pont elfelejt
Pont elfelejt
Pont elfelejt
Pont elfelejt
Hiába mondják, hogy megérdemlem
A helyzet még akkor is Reménytelen
Tényleg nem tudom mit kéne tennem
Bárcsak az időm végtelen lenne!
Az idők változnak, de még ébren
Hazudni nem fogok, azt megígérem
Az a baj hiába őszinte lélek az ember
Rájövök mindig a pénz kell
(Az a kiba**ott pénz)
Közömbös tudom jól nem vagyok neked
De mégis úgy érzem magam mint egy selejt
A barátaim sem beszélnek már velem
Mert ez idő alatt megunták a neved
Volt, hogy szétestem, de én áldoztam
A józanságból eltávoztam
A negy fal között az ördöggel táncoltam
Reménytelen… mégis meggyászoltam
Néha azt látom, hogy észre sem veszel
De bármit kérsz tőlem még így is megteszem
Hamis jelek mindegyike megvezet
Én emlékszem éppen, Ő pont elfelejt
Pont elfelejt
Pont elfelejt
Pont elfelejt
Hiába mondják, hogy megérdemlem
A helyzet még akkor is Reménytelen
Tényleg nem tudom mit kéne tennem
Bárcsak az időm végtelen lenne!