Bélamester - Másvilágok dalszöveg (lyrics)
[Bélamester - Másvilágok dalszöveg lyrics]
A másvilágok kapuját megtaláltam, ez
Lett az adu ászom
Ez minden titoknak nyitja
Melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén
Hol szomorú az ébredés
Minden döntésed tévedés
Itt kudarcra van ítélve
Minden új megmérettetés
Bár adnál, de véred kevés
Csak gyötrelem, kínszenvedés
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés
Mint káoszban a szervezés, vagy
A vesztesnek érem, tudtam eljön az idő
Mikor számít majd véleményem
Sokan feladták, lemorzsolódtak
Gyengébbek nálam
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is
Támadtam eleget, de kergettek is
Voltam csapatban, de egyedül szerettem
Hogy senki ne dönthessen helyettem
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem
Így senki nem ítélkezhet felettem
Az új világba érve már csodás körülmények
Se rácsok, se őrök, betartható törvények
A virágok illatával simogató szél
A meleg nyár után jött az enyhe tél
Édes álmomból a nap sugarával
Keltett a reggel a madarak dalával
A vágyak tárgya nem váratott magára
Mindenki elérte, csak a gondolatára
Furcsának találtam, csak béke és szeretet
A tortából mindenki ingyen
Kapott azonos szeletet
Eme csillogó világ majdnem elcsavarta fejem
Beolvasztja jellemem, mignem elfelejtem nevem
Nyújtottam a kezem, de a
Veszett lelekek nevettek
Túl hangosan vihogtak, észrevettek
Így kidobtak
Azt hitték büntetnek, de áldás volt nekem
Hisz az értékes semmi, ha semmiért veszem
Megfáradva sebekkel tele értem haza
Fejemben hetekig zsongott az utam zaja
Bántam, hogy elmentem, bántam
Hogy elvágytam
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam
Az idő kente el lassan a hegeket
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket
Helyeket
Találtam végül összefüggéseket, okokat
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat
Az itt eltöltött pillanatok
Kamatoztak tudásként
Nem veheti el senki, használom előrejutásként
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat
Múltamból tanulok, a jövőmért változok
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok
Értem az imákat, meglátom a hibákat
Szívemből csinálom, így élem a világom
Lett az adu ászom
Ez minden titoknak nyitja
Melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén
Hol szomorú az ébredés
Minden döntésed tévedés
Itt kudarcra van ítélve
Minden új megmérettetés
Bár adnál, de véred kevés
Csak gyötrelem, kínszenvedés
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés
Mint káoszban a szervezés, vagy
A vesztesnek érem, tudtam eljön az idő
Mikor számít majd véleményem
Sokan feladták, lemorzsolódtak
Gyengébbek nálam
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is
Támadtam eleget, de kergettek is
Voltam csapatban, de egyedül szerettem
Hogy senki ne dönthessen helyettem
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem
Így senki nem ítélkezhet felettem
Az új világba érve már csodás körülmények
Se rácsok, se őrök, betartható törvények
A virágok illatával simogató szél
A meleg nyár után jött az enyhe tél
Édes álmomból a nap sugarával
Keltett a reggel a madarak dalával
A vágyak tárgya nem váratott magára
Mindenki elérte, csak a gondolatára
Furcsának találtam, csak béke és szeretet
A tortából mindenki ingyen
Kapott azonos szeletet
Eme csillogó világ majdnem elcsavarta fejem
Beolvasztja jellemem, mignem elfelejtem nevem
Nyújtottam a kezem, de a
Veszett lelekek nevettek
Túl hangosan vihogtak, észrevettek
Így kidobtak
Azt hitték büntetnek, de áldás volt nekem
Hisz az értékes semmi, ha semmiért veszem
Megfáradva sebekkel tele értem haza
Fejemben hetekig zsongott az utam zaja
Bántam, hogy elmentem, bántam
Hogy elvágytam
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam
Az idő kente el lassan a hegeket
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket
Helyeket
Találtam végül összefüggéseket, okokat
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat
Az itt eltöltött pillanatok
Kamatoztak tudásként
Nem veheti el senki, használom előrejutásként
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat
Múltamból tanulok, a jövőmért változok
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok
Értem az imákat, meglátom a hibákat
Szívemből csinálom, így élem a világom