Boros István - Öreg idő, szálló idő dalszöveg (lyrics)

[Boros István - Öreg idő, szálló idő dalszöveg lyrics]

Öreg idő, szálló idő
Belepte a holló hajam dérrel
Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel
Elvitte a legszebb rózsát
Nem hagyott még lombot sem az ágon
Elvitte a féltett kincsem
Napsugaras, boldog ifjúságom

Valamikor de sok könnyet
Fájó könnyet csókolt fel az ajkam
De a hosszú vándorúton egyedül maradtam
Nem mulatok hangos szóval
Beérem már csendes, halk zenével
Öreg idő, szálló idő
Belepte a holló hajam dérrel
Nem mulatok hangos szóval
Beérem már csendes, halk zenével
Öreg idő, szálló idő
Belepte a holló hajam dérrel

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez