Bárdosi Ildikó - Molnár Anna balladája (Magyarkirályfalva) dalszöveg (lyrics)
[Bárdosi Ildikó - Molnár Anna balladája Magyarkirályfalva dalszöveg lyrics]
Gyere velem Molnár Anna!
Nem megyek én jó katona
Vagyon nékem jámbor uram
Karjon ülő kicsiny fiam
Mégis addig csalogatta
Amíg csak elcsábította
Mennek, mennek messze helyre
Zöld erdőnek közepibe
Zöld erdőnek közepibe, borús fának a tövébe
Ülj le, ülj le Molnár Anna
Hogy feküdjek az ölödbe!
Hogy feküdjek az ölödbe
Nézz egy kicsit a fejembe!
Addig nézett a fejébe, amíg elaludt ölébe
Molnár Anna feltekintett
Feltekint a borús fára
Hát, ott mit lát, hat szép leányt
Hat szép leányt fölakasztva
Hallod-e te Molnár Anna
Szoktál-e te fára mászni?
Nem szoktam én fára mászni
Indulj elé, mutass példát
Leejti az éles kardját
Add föl, add föl, Molnár Anna!
Mindjárt, mindjárt, jó katona
Mindjárt, mindjárt, jó katona
Fölveszi az éles kardot
S lecsapja a sajgó nyakát
Felöltözik ruhájába, talpig vörös angliába
Elindula hazájába jámbor ura kapujába
Hallod-e te jámbor gazda
Nem adsz szállást éjszakára?
De én szállást nem adhatok
Mer elhagyott a feleségem
Elhagyott a feleségem
Sír a gyermek a tűzhelyen
Leülnek a vacsorához
S szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda
Van-e jó bor a faluba?
Hej, de jó bor messze vagyon
S a gyermeket kire hagyom?
Míg a gazda borér' jár el
Gondot viselek én rája
Alig várta, hogy a gazda
Hogy a gazda elinduljon
Kigombolta dolomántját
S megszoptatta síró fiát
Mikor a gazda hazajő
Sírást nem hall, s csodálkozik
Tán a gyermek azért nem sír
Hogy a háznál idegen van
Leülnek a vacsorához
Szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda
Feleséged, hogyha élne
Feleséged, hogyha élne, élve ide hazajönne
Megszidnád-e, megvernéd-e
Vagy éltibe szemire vetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném
Éltibe' szemire se vetném
Én vagyok a feleséged
Kivel elmondtad a hitet
Nem megyek én jó katona
Vagyon nékem jámbor uram
Karjon ülő kicsiny fiam
Mégis addig csalogatta
Amíg csak elcsábította
Mennek, mennek messze helyre
Zöld erdőnek közepibe
Zöld erdőnek közepibe, borús fának a tövébe
Ülj le, ülj le Molnár Anna
Hogy feküdjek az ölödbe!
Hogy feküdjek az ölödbe
Nézz egy kicsit a fejembe!
Addig nézett a fejébe, amíg elaludt ölébe
Molnár Anna feltekintett
Feltekint a borús fára
Hát, ott mit lát, hat szép leányt
Hat szép leányt fölakasztva
Hallod-e te Molnár Anna
Szoktál-e te fára mászni?
Nem szoktam én fára mászni
Indulj elé, mutass példát
Leejti az éles kardját
Add föl, add föl, Molnár Anna!
Mindjárt, mindjárt, jó katona
Mindjárt, mindjárt, jó katona
Fölveszi az éles kardot
S lecsapja a sajgó nyakát
Felöltözik ruhájába, talpig vörös angliába
Elindula hazájába jámbor ura kapujába
Hallod-e te jámbor gazda
Nem adsz szállást éjszakára?
De én szállást nem adhatok
Mer elhagyott a feleségem
Elhagyott a feleségem
Sír a gyermek a tűzhelyen
Leülnek a vacsorához
S szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda
Van-e jó bor a faluba?
Hej, de jó bor messze vagyon
S a gyermeket kire hagyom?
Míg a gazda borér' jár el
Gondot viselek én rája
Alig várta, hogy a gazda
Hogy a gazda elinduljon
Kigombolta dolomántját
S megszoptatta síró fiát
Mikor a gazda hazajő
Sírást nem hall, s csodálkozik
Tán a gyermek azért nem sír
Hogy a háznál idegen van
Leülnek a vacsorához
Szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda
Feleséged, hogyha élne
Feleséged, hogyha élne, élve ide hazajönne
Megszidnád-e, megvernéd-e
Vagy éltibe szemire vetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném
Éltibe' szemire se vetném
Én vagyok a feleséged
Kivel elmondtad a hitet