Béres Zoltán - Apa dalszöveg (lyrics)
[Béres Zoltán - Apa dalszöveg lyrics]
Tudod, eszembe jut, amikor kisgyerek voltam
Sírva fakadtam, hogyha rám néztél zordan
Mostanra tudom
Hogy a neveléshez kevés a száj:
A gyerek azt jegyzi meg, hogyha fáj
Mióta először loptam az áruházból ruhát
Máig őrzi fenekem a fakanál nyomát
Kis öcsémmel toltuk a szánkót
És főztük a tervet:
Kinyírunk, és ezen mindenki csak nyerhet
De mikor hátranéztem
Te csak tíz centire voltál falfehéren
Majdnem összejött a terv
És összeestél holtan, emlékszem a szemedre
Pedig nagyon kicsi voltam
Te se vagy egy sírós alkat, ahogy mutatod
De láttam, ahogy mélyen belül
Felborult a tudatod
Rájöttem, hogy hiába a sok viszály veled
Mindörökre mellettem lenne a helyed
Tudod, elég nekem az a szörnyű félelem
Hogy az apámat végleg el kell vesztenem
Ha egyszer elmész, csak a sírodon láthatom
Hogy a könnycsepp neked is ott ül az arcodon
Sokáig hittem, hogy ezt elszúrtad végleg
De felnőttem, és lassan átbillent a mérleg
A lényeg: hogy mostanra a
Béke van csak hátra
De azt mondod, elmész a világ másik oldalára
Apa, ugye viccelsz?! Nem hiszem
Ez nem lehet!
Egy új világban kezdesz nélkülem új életet?!
Nem akarlak elveszteni, épp
Hogy megtaláltalak
De tudom, neked jobb lesz, és csak az sír
Aki itt marad
Vigyem el az étkészletet, ágynemű
Se kell neked, de hogy aludjak benne
Mikor még tőled meleg?!
Ötven évet öregedtem itt az
Elmúlt tíz perc alatt
Töltök egy whiskyt, az üvegben alig maradt
Utolsó alkalom, hogy együtt legyünk részegek
De sajnos most valahogy nincs benne élvezet
Oké, menj, most már minden rendben
Csak egy búcsúkönnycsepp csillog a szememben
Sírva fakadtam, hogyha rám néztél zordan
Mostanra tudom
Hogy a neveléshez kevés a száj:
A gyerek azt jegyzi meg, hogyha fáj
Mióta először loptam az áruházból ruhát
Máig őrzi fenekem a fakanál nyomát
Kis öcsémmel toltuk a szánkót
És főztük a tervet:
Kinyírunk, és ezen mindenki csak nyerhet
De mikor hátranéztem
Te csak tíz centire voltál falfehéren
Majdnem összejött a terv
És összeestél holtan, emlékszem a szemedre
Pedig nagyon kicsi voltam
Te se vagy egy sírós alkat, ahogy mutatod
De láttam, ahogy mélyen belül
Felborult a tudatod
Rájöttem, hogy hiába a sok viszály veled
Mindörökre mellettem lenne a helyed
Tudod, elég nekem az a szörnyű félelem
Hogy az apámat végleg el kell vesztenem
Ha egyszer elmész, csak a sírodon láthatom
Hogy a könnycsepp neked is ott ül az arcodon
Sokáig hittem, hogy ezt elszúrtad végleg
De felnőttem, és lassan átbillent a mérleg
A lényeg: hogy mostanra a
Béke van csak hátra
De azt mondod, elmész a világ másik oldalára
Apa, ugye viccelsz?! Nem hiszem
Ez nem lehet!
Egy új világban kezdesz nélkülem új életet?!
Nem akarlak elveszteni, épp
Hogy megtaláltalak
De tudom, neked jobb lesz, és csak az sír
Aki itt marad
Vigyem el az étkészletet, ágynemű
Se kell neked, de hogy aludjak benne
Mikor még tőled meleg?!
Ötven évet öregedtem itt az
Elmúlt tíz perc alatt
Töltök egy whiskyt, az üvegben alig maradt
Utolsó alkalom, hogy együtt legyünk részegek
De sajnos most valahogy nincs benne élvezet
Oké, menj, most már minden rendben
Csak egy búcsúkönnycsepp csillog a szememben