Cafgut & Beta - Colorado dalszöveg (lyrics)

Beta

Állj mellém! Nézz rám, majd legyints velem!
Tekit's velem lényünkre, belsőnkre
Testünkre!
Értetlen kövület a rím elfogy az is
De igazából minden hamis
Szürkületet varázsoljak szines rétté
Szivárványos szavak, mindenki szabad
Gyerekek játszanak, tisztának látszanak
Csókot adnak ölelnek
Adnak jelentést a zörejnek
Fáj hogy magamnak írok
Hogy Te bele sem olvasol
A sorok mögött nem keresed a szavam szavát
Csak por amit írok
Oldj fel jellemedben, szemedben
Majd kezedbe zárj
Állj meg és mosolyogj bensőmben!
Vagy megvetsz te is?
Eltürtem amit teremtettem


Csak hozzám láncoltál
Nemis látszottál szépnek, de vonzottál
Meghaljak vagy meghalljalak?
Bókoljak vagy elvész a szó is?
Szürke a bensőm, szerv halmaz a jellem
A hó is elolvad, ha Jupiter úgy akarja
De tőlem a múzsákat Apolló elvette
Keserű a tekintetem de engem kibeleztek
Fejemet levágjátok
Majd kineveztek Messiásnak
Ásnak sírt de kínt nem adnakígy rosszabb
Mocskosabb a konokság, okosság
Fondorlat integet nekem a szóba
De kés fáj és éget és árt és végem
Nézz rám! Hogy égjen benned a belsőm
Újra szólok: szónok vagyok, majd solo
Majd Horatius
Meg egy boros gyerek, egy Senki
Egy bábu, amit rángatnak fonálon
Csodálom, hogy a pisztoly csöve
Nem került a számba
Hatalmas korlátok fognakhatalmas
Korlátok fognak
Az embereket nem értem, de ők sem értenek
Vagy csak nem akarom érteni
- nem akarnak érteni
Vérezni, kérdeznirag rímek halmaza
Hisz ennyit tudok, mindent unok
Ezek víziók nem! Csak szennyes fóbia
Lényem kópia
Mert nem hazug nem hazudhat a szemedbe
Vedd a kezedbe az igaz gyöngyöt, min nyögök
Majd törd a hátamon ketté, ítélj halálra!
Vagy vigyél gályára rabnak vagy nyakazz le
Majd hagyd hogy meghaljakköszöm
De Te nem köszönsz semmit
Csak dologra intessz!
Cserébe házam egy giccs lesz
Gazdagság, pompa
De véres agyam napfényt ver és tompa
Gorombakicsit káprázat, depressziós alázat
Határtalan együttműködés hiánya folyt hibákba
Hol pusztán megfolyt, mint egy freskó
Jézust festem
De önarcképre sikerül újra és újra átrajzolni
Szememben a tükrök sem a
Lelkem kivetült frázisai
Bázisai a félelemnek
Görbült önarcképhiszenez az én arcom

Cafgut

Könyveim kidobom, már nem érdekel semmi
Hogy holnap mi lesz?
Az időjárás milyen lesz?
Telefonom széttöröm, hagyjanak az arcok
A barátok
Nem fogok hiányozni, csak ha adok pár karátot
Akkor leszek menőja
Magányra lenne szükségem
Ma meg holnap, meg mindig
Egyedül akarok élni, nem félni többet
Mindig csak beköpnek, de én falazok
A falatok sem mennek le a torkomon
Nincs szükségem rá itt vagyok félrészegen
Eltévedeknézzé' már rám!
Forog a világ, de csak állok
Nem haladok semmit
Ezt is csak azért csinálom
Hogy a jövőben legyen mit pótolnom
Felfognom hogy elbasztam pesszimista vagyok
Kéne talán egy társ
Akivel átélem a legrosszabb kort
És elhaladok egy lány mellett, aki
Életem is lehet talán
Pedig Ő csak egy szikra az életemből
Nesze te kis falánk! Iszok még egy kortyot
Hátha jobb kedvre derülök
Szívok még egy slukkot, jósolok és felülök
Milyen lehet szállni
Zuhanni a szakadék mélyébe?
Egy nő arany szép
De mégis ocsmány kéjében élni
Takarodnom kéne menni, aludni, álmodnom
Kialudni ezt a kort és
Felébredni egy jobb világban

Ásnak sírt de kint nem adnak forog a világ
Csodálom de csak állok
Por amit írok nem félni többet
Ásnak sírt de kint nem adnak forog a világ
Csodálom de csak állok
Por amit írok nem félni többet