Caramel - Ébren álmodók dalszöveg (lyrics)

Úgy zuhant rám most a csend
Hangzavar van, csak a szívem néma bent
Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek
Ezért nem mondom el, senkinek

Ki nyitott szemmel és vaksötétben él
Ki a múltban jár és a mában lenni fél
Annyira szeretett
Hogy minden érzést otthagyott
Nem tud már miből adni
Talán végleg elfogyott

Az ember csak egyet akar
Az álmaihoz felnőni
Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti
Mi együtt gyerekek voltunk a két ébren álmodó
Valami így marad, már sose változunk

Két karod adott szárnyakat nekem
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem
És ha gyönge volt a szél, Te magasra emeltél
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél

Úgy zuhanunk át az életen
Hogy fel nem fogható hirtelen
Két ébren álmodó voltunk és ez maradt nekem
Szüntelen csak az álmom kergetem

Ma már más szemmel látom
Homályos fátyol mögül néz rám, minden álmom
Néha arra vágyom, hogy ne is
Tudjam, hogy valaha éltek
De el nem hagynak, el nem múlnak már

Úgy zuhanunk át az életen
Hogy fel nem fogható hirtelen
Két ébren álmodó voltunk és ez maradt nekem
Szüntelen csak az álmom kergetem
Szüntelen csak az álmom kergetem