Caramel - Epicentrum dalszöveg (lyrics)

Mond el ha valamire gondolsz
Nem vagyok idegen
Túl gyorsan rohanunk a sztrádán
Szétszórt a figyelem
Száguld az élet vele szaladunk
Még azt sem látjuk hova haladunk
És azt sem hinném, hogy ugyan azok maradunk

Dőljön le minden fal, mától
Nem lehetsz távol
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN
Ne legyen több idegen a földkerekén

Semmi sem biztos csak a kétség
Ami fel emészt
Még ma is emlékeztetsz folyton
Milyen a feledés
Magasba szállnék, túl mély a szakadék
Fogy az idő, jól jönne egy kis haladék
Vedd el a szárnyam, legyen az a hagyaték

Dőljön le minden fal, mától
Nem lehetsz távol
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN
Ne legyen több idegen a földkerekén

Zsúfolt kirakatok árnyékát nyögik a városok
Néha érzem fel ébrednék remélem álmodok
Biztos az én fejemben van a zavar
Valaki szeretne, valaki akar
Veled is épül a világ, de veled lesz ez a dal
Veled lesz ez a dal

Dőljön le minden fal, mától
Nem lehetsz távol
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN
Ne legyen több idegen a földkerekén

Dőljön le minden fal, mától
Nem lehetsz távol
Legyen hangos a szív ettől a robbanástól
Az epicentrum közepén csak TE meg ÉN
Ne legyen több idegen a földkerekén

Zsúfolt kirakatok árnyékát nyögik a városok
Néha érzem fel ébrednék remélem álmodok