Caramel - Jelenés dalszöveg (lyrics)

Volt egy álmom, egy szörnyű látomás
Most is érzem, századszor élem át
Nem értem miért, tényleg nem értem
Miért nem lépem át?
Hidd el, láttam a háborút
Csillagok égtek el és
Mindenre sötétség borult eltiport imák
Megtört-megölt ölelés maradt csak nyomán

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk Te meg Én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk Te meg Én

Egy álom láttam a lángokat
A sorstalan életet
Az elrabolt gyermeki álmokat
Suttogó remény halk lépteit elnyeli a némaság
Nincs szó leírni e szenvedést
Az életet érteni egy élet is kevés!
Nézz körül és lásd! Lehet
Hogy régebben a rémálomból élsz!

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk Te meg Én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk Te meg Én

Lásd, ahogy rád ragyog az ég
Ahogy könnye hull!
Szállj fel az angyalokkal
S lelked ne vakítsd el!
Lásd, amit nem szeretnél: élj
Ahogy bennem élsz a múlt sebeit ne tépd fel
S könnyed ne takard el!

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk Te meg Én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk Te meg Én

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk Te meg Én