Caramel - Túlélők (feat. Norba) dalszöveg (lyrics)
[Caramel - Túlélők feat. Norba dalszöveg lyrics]
Ahh Ahh Jah Jah Nah
Minden napra jut legalább egy küzdelem
Ha megnyered, születnek újabbak szüntelen
Az összes szürke egérnek azt üzenem, hogy
Szép lassan mindent túlélünk csak türelem
Ha két lábon nem megy, soha ne kússz
A napok üresek, hát kell valami plussz
Bekattan a zár, nem kellenek a pirulák
Önmagad börtönében fagyni mint
A gipsz figurák
Tudom itt kívül tág
Az eszünk helyett néha csak a szívünk vág
Negatív energiát sokáig nem rágok
Elefántból bolhát, ezek csak apróságok
Ne akadj fel, mint a halak a hálóban
De csúsznak
Mint a kommersz lent a talponállóban
Probléma bárhol van
A sorok tömöttek, csak figyelünk a váróban
Annyi mindent fújtunk már
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom
Örök verseny, hogy fogy az idő
Csak veled lehetek túlélő
Átjutni a partra, bolondok városán
A másik csak lehúzna mint a mocsár
A süllyedő hajón is van mindig tervem
Egyedül nem játék, ha van csapatszellem
Tudom a kérdést, sokszor feltetted
Hogy miért van
Hogy itt a pénz beszél helyetted
Mindenki hajta és azt hajtogatja
Hogy nem számít, igenis van foganatja
Lassan lélegzetet sem adnak ingyen
Engem a lélek vezet el messze innen
Magamra öltöm, mert ez az én ingem
Nekem a rímek maradtak, ez minden
Idegen érdemeket soha nem fitogtatok
Nincs lakat a számon, hogy mit mondhatok
Mit nem, mély nyomokat itt-ott hagyok
Amíg a zene szól, addig itthon vagyok
Annyi mindent fújtunk már
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom
Örök verseny, hogy fogy az idő
Csak veled lehetek túlélő
Ahh, Yoo, Hey, Hey, Ahh
Ha kell, kenyéren, vizen
Én túlélem azt hiszem
Annyiszor voltam a padlón
Hogy azt én el sem hiszem
És amikor rám nézel, ne is gondolj semmit
Mert nem tudhatod ember
Hogy mögöttem már mennyi minden rejlik
Mellettem zakatol már a monoton gépezet
Nem vagyok semmi, csak a betűn egy ékezet
Barátom Norba, legendás forma
De itt van velem Diaz, ki a zenét alámtolta
Nyüzsgő kis életünk rendezett és komplex
Elnyomunk mindent magunkban, ami reflex
Nekem kell az ösztönös kiszámíthatatlan
Hogy hagy legyek spontán minden pillanatban
Én így maradtam, a szürkeséggel nem haladtam
Pedig én is szédülök
Úgy forog a Föld most alattam
De itt ragadtam, s ragadnak rám a dolgok
Koszos kis foltok, de valamit
Valakit büszkén hordok
A barátság számomra a legnagyobb kitüntetés
Büszkén hordom
Amíg te holnap végig ülöd majd a rendelést
Ahh, tablettával tömjön, nem is vágod
De megfelelési vágyad lett a börtön
Ahh, szűk rád az öltöny
Az életet mától én a
Legnagyobb pohárba töltöm
Hey, nem baj ha túlfolyt
Nekem a falak között
Valahogy mindig túlzsúfolt
Hey, börtönbe zár, így élni kár
Furcsa hegy hozzá ami sokszor nem talált már
Ott álltam párszor az őrület határán
Annyi mindent fújtunk már
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom
Örök verseny, hogy fogy az idő
Csak veled lehetek túlélő
Yo yo yo
Norba, Caramel, Hey, Hey, Túlélő, Köszi Diaz
Minden napra jut legalább egy küzdelem
Ha megnyered, születnek újabbak szüntelen
Az összes szürke egérnek azt üzenem, hogy
Szép lassan mindent túlélünk csak türelem
Ha két lábon nem megy, soha ne kússz
A napok üresek, hát kell valami plussz
Bekattan a zár, nem kellenek a pirulák
Önmagad börtönében fagyni mint
A gipsz figurák
Tudom itt kívül tág
Az eszünk helyett néha csak a szívünk vág
Negatív energiát sokáig nem rágok
Elefántból bolhát, ezek csak apróságok
Ne akadj fel, mint a halak a hálóban
De csúsznak
Mint a kommersz lent a talponállóban
Probléma bárhol van
A sorok tömöttek, csak figyelünk a váróban
Annyi mindent fújtunk már
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom
Örök verseny, hogy fogy az idő
Csak veled lehetek túlélő
Átjutni a partra, bolondok városán
A másik csak lehúzna mint a mocsár
A süllyedő hajón is van mindig tervem
Egyedül nem játék, ha van csapatszellem
Tudom a kérdést, sokszor feltetted
Hogy miért van
Hogy itt a pénz beszél helyetted
Mindenki hajta és azt hajtogatja
Hogy nem számít, igenis van foganatja
Lassan lélegzetet sem adnak ingyen
Engem a lélek vezet el messze innen
Magamra öltöm, mert ez az én ingem
Nekem a rímek maradtak, ez minden
Idegen érdemeket soha nem fitogtatok
Nincs lakat a számon, hogy mit mondhatok
Mit nem, mély nyomokat itt-ott hagyok
Amíg a zene szól, addig itthon vagyok
Annyi mindent fújtunk már
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom
Örök verseny, hogy fogy az idő
Csak veled lehetek túlélő
Ahh, Yoo, Hey, Hey, Ahh
Ha kell, kenyéren, vizen
Én túlélem azt hiszem
Annyiszor voltam a padlón
Hogy azt én el sem hiszem
És amikor rám nézel, ne is gondolj semmit
Mert nem tudhatod ember
Hogy mögöttem már mennyi minden rejlik
Mellettem zakatol már a monoton gépezet
Nem vagyok semmi, csak a betűn egy ékezet
Barátom Norba, legendás forma
De itt van velem Diaz, ki a zenét alámtolta
Nyüzsgő kis életünk rendezett és komplex
Elnyomunk mindent magunkban, ami reflex
Nekem kell az ösztönös kiszámíthatatlan
Hogy hagy legyek spontán minden pillanatban
Én így maradtam, a szürkeséggel nem haladtam
Pedig én is szédülök
Úgy forog a Föld most alattam
De itt ragadtam, s ragadnak rám a dolgok
Koszos kis foltok, de valamit
Valakit büszkén hordok
A barátság számomra a legnagyobb kitüntetés
Büszkén hordom
Amíg te holnap végig ülöd majd a rendelést
Ahh, tablettával tömjön, nem is vágod
De megfelelési vágyad lett a börtön
Ahh, szűk rád az öltöny
Az életet mától én a
Legnagyobb pohárba töltöm
Hey, nem baj ha túlfolyt
Nekem a falak között
Valahogy mindig túlzsúfolt
Hey, börtönbe zár, így élni kár
Furcsa hegy hozzá ami sokszor nem talált már
Ott álltam párszor az őrület határán
Annyi mindent fújtunk már
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom
Örök verseny, hogy fogy az idő
Csak veled lehetek túlélő
Yo yo yo
Norba, Caramel, Hey, Hey, Túlélő, Köszi Diaz