CJ - Csak a szépre.. dalszöveg (lyrics)
[CJ - Csak a szépre.. dalszöveg lyrics]
Megint egy életjel, oly rég láttalak már
A szívem mint a romhalom, téglák alatt vár
Ez most nem a rímekről szól
Hanem csak Rólad és rólam
Hogy az eddig ki nem
Mondott tiszteletemet lerójam
Felsorolni is nehéz azt a sok jót
Amit köszönhetek próbáltál felkarolni
De maradtam egy örök gyerek
Tüzeddel tápláltál, de nem akartam megégni
Nem tudtam, hogy mit érezhetsz
Csak várni és csak remélni
Kis lépésekben váltam egy egészen új emberré
Sokat hibáztam mégis, bárcsak jóvá tehetném
A fejem lágya lassan benő
Eltelt negyed évszázad
Mint a nemes borok, korral érünk
Itatnám a szép szádat
De az a két borospohár többé
Már nem koccanhat össze
Emlékképek között bolyongok
A kérdés: velem jössz-e?
Tegyünk egy sétát a múltba
Hogy is kezdődött?
Kisugárzásod az első pillanatban meggyőzött
Úgy éreztem szárnyalok
Hogy minden rossz elkerül
Ha a nap sugarától arcod mosolyra derül
Mióta egymásra talált a napfény és a jég
Megindult az olvadás és a kölcsönös függőség
A jobbik felem lettél, a mélyből felemeltél
A tettek mezején mindig bölcsen szerepeltél
Mindent megtennék, hogy miattam több
Könnycseppet ne ejtsél
A vágyunk óceánján hajónkat ne érje szél
Csak a szépre emlékszem
Ketten együtt, kéz a kézben
Minden vihart átvészel egy ölelés
Csak a szépre emlékszem
Felejthetetlen élmények
Más már nem számíthat, csak te meg én
Csak a szépre emlékeznék
De a régi énemet már szétszedték
A régi éveim hosszú sora
Az élet néha mostoha
A gyerekkori rossz emlékek
Az agysejtekkel pusztulnak
A múlt ilyen emberré tett
Ez sokaknak már túl durva
Karácsony éjjelén, tinédzser korunkban
Mennyien bóklásztunk
Vettünk a poharunkba még egy italt
Az is melegít, jobb mint a pokróc
Legalább addig sincs a torkomban a gombóc
A családommá váltak a barátok és a terek
Tudtam ha hazamegyek senkivel sem beszélhetek
Éjszakai bárok váltották az otthon melegét
Soha nem hittem volna
Hogy egyszer megérem az idejét
Amikor valaki a figyelmességével kitüntet
És megmutatja milyen szép egy igazi ünnep
Jöttél és rabul ejtettél, azóta
El nem engedsz, éjjel azt álmodom
Hogy hazajössz és végre felébresztessz
Riadtan kelek
A valóság gyötrelem a négyzeten
Többé nem titkolom: benned lelem végzetem
Nyugtatom magam
Hogy még nem lehet veszett fejsze nyele
Csak most jöttem rá mit jelentesz
Hogy törődjek bele?
Itt még nem érhetne véget
Előttünk sok naplemente
A napraforgós domboldalon ránk esteledhetne
Csak a szépre emlékszem
Ketten együtt, kéz a kézben
Minden vihart átvészel egy ölelés
Csak a szépre emlékszem
Felejthetetlen élmények
Más már nem számíthat, csak te meg én
A szívem mint a romhalom, téglák alatt vár
Ez most nem a rímekről szól
Hanem csak Rólad és rólam
Hogy az eddig ki nem
Mondott tiszteletemet lerójam
Felsorolni is nehéz azt a sok jót
Amit köszönhetek próbáltál felkarolni
De maradtam egy örök gyerek
Tüzeddel tápláltál, de nem akartam megégni
Nem tudtam, hogy mit érezhetsz
Csak várni és csak remélni
Kis lépésekben váltam egy egészen új emberré
Sokat hibáztam mégis, bárcsak jóvá tehetném
A fejem lágya lassan benő
Eltelt negyed évszázad
Mint a nemes borok, korral érünk
Itatnám a szép szádat
De az a két borospohár többé
Már nem koccanhat össze
Emlékképek között bolyongok
A kérdés: velem jössz-e?
Tegyünk egy sétát a múltba
Hogy is kezdődött?
Kisugárzásod az első pillanatban meggyőzött
Úgy éreztem szárnyalok
Hogy minden rossz elkerül
Ha a nap sugarától arcod mosolyra derül
Mióta egymásra talált a napfény és a jég
Megindult az olvadás és a kölcsönös függőség
A jobbik felem lettél, a mélyből felemeltél
A tettek mezején mindig bölcsen szerepeltél
Mindent megtennék, hogy miattam több
Könnycseppet ne ejtsél
A vágyunk óceánján hajónkat ne érje szél
Csak a szépre emlékszem
Ketten együtt, kéz a kézben
Minden vihart átvészel egy ölelés
Csak a szépre emlékszem
Felejthetetlen élmények
Más már nem számíthat, csak te meg én
Csak a szépre emlékeznék
De a régi énemet már szétszedték
A régi éveim hosszú sora
Az élet néha mostoha
A gyerekkori rossz emlékek
Az agysejtekkel pusztulnak
A múlt ilyen emberré tett
Ez sokaknak már túl durva
Karácsony éjjelén, tinédzser korunkban
Mennyien bóklásztunk
Vettünk a poharunkba még egy italt
Az is melegít, jobb mint a pokróc
Legalább addig sincs a torkomban a gombóc
A családommá váltak a barátok és a terek
Tudtam ha hazamegyek senkivel sem beszélhetek
Éjszakai bárok váltották az otthon melegét
Soha nem hittem volna
Hogy egyszer megérem az idejét
Amikor valaki a figyelmességével kitüntet
És megmutatja milyen szép egy igazi ünnep
Jöttél és rabul ejtettél, azóta
El nem engedsz, éjjel azt álmodom
Hogy hazajössz és végre felébresztessz
Riadtan kelek
A valóság gyötrelem a négyzeten
Többé nem titkolom: benned lelem végzetem
Nyugtatom magam
Hogy még nem lehet veszett fejsze nyele
Csak most jöttem rá mit jelentesz
Hogy törődjek bele?
Itt még nem érhetne véget
Előttünk sok naplemente
A napraforgós domboldalon ránk esteledhetne
Csak a szépre emlékszem
Ketten együtt, kéz a kézben
Minden vihart átvészel egy ölelés
Csak a szépre emlékszem
Felejthetetlen élmények
Más már nem számíthat, csak te meg én