Columbus - Ha valaki önmagán nevet dalszöveg (lyrics)

Vígan éltem talpig békességben
Sütkéreztem a napon
És úgy általában nem volt rossz a sorsom
Mikor egyszer aztán megjelentél
Véget ért a nyugalom
Most már nem nevetek én, csak magamon

Ha valaki önmagán nevet
Az nagy öröm, biztos nem lehet
Ha valaki önmagán derül, az sír belül
Ha valaki égig ugrana és földre ül
Én mégis bízom benned rendületlenül

Vígan mentem, hogyha táncba hívtak
Túl sok gondom nem akad
Soha nem hatottak rám a forró szavak
Mikor egyszer aztán szóltál hozzám
Lélegzetem elakadt
És még víz helyett is ittam a szavad

Ha valaki önmagán nevet


Az nagy öröm, biztos nem lehet
Ha valaki önmagán derül, az sír belül
Ha valaki égig ugrana és földre ül
Én mégis bízom benned rendületlenül

Alig alszom most már éjszakánként
És azzal töltöm a napom
Hogy azt fontolgatom, hol tartok most veled
Néha ünneplem, hogy
Megtaláltam benned én az igazit
Máskor átkozom, hogy megismertelek

Ha valaki önmagán nevet
Az nagy öröm, biztos nem lehet
Ha valaki önmagán derül, az sír belül
Ha valaki égig ugrana és földre ül
Én mégis bízom benned rendületlenül