Crain - Csalódások dalszöveg (lyrics)

Részemről emberi csalódás részedről optikai
Téged nem érdekel más csak a pop titkai
Meg a homóké egyetlen gondolat sem homogén
A sminked beszáradt mégis te vagy a fotogén
Nem pedig én, a bányarém
Aki a föld magjáig leásott
Hogy ott lásson fényt
Nálunk a remény hal meg
Először utoljára a szerzemény
Felébred egy eltorzult normából
Szerzett erény de nem rágom a szádba
Még nincs minden hibalehetőség kizárva
Kitárva maradt ajtó mögül még
Sok a fölös lárma
Kifejlett példányoknál több a
Kikeletlen lárva
Árván, naív ármányok közt arra várva
Hogy mikor menti meg őket egy eltévedt bárka
Egy amolyan Noé féle de nem számít a márka
Csalódtál már mindegyikben, sok mese-mátka
Ennek meg lesz még az átka (de meg ám)


Hogy ne csaóldjak a világban
Megteremtem a saját alfám meg omegám
Teljesztem a kolerám
De te mindent tolerálsz
Félreszetel minden problémát aztán
Te is odébbálsz de pénztártól való távozás
Után hiába reklamálsz
Csak embereket dekladálsz
Viszed őket a sírodig
Kést nem lehet belédszúrni mélyre
Csak a zsírodig
De ahogy cselekszel a szövegem
Aszerint is íródik
Irónikus elemekből építkezik
A puszta létedből
Budapesten a csapból Ez folyik
Keletről édentől nem laknak jól a véremből
Mert Vámpír vagyok
Akkor hogyan is álmodhatnék aranyéremről?