Cseh Tamás - A dizőz dalszöveg (lyrics)

Én önt várni fogom egy pályaudvaron
Egy füstös étterem lesz a székhelyem

Itt ön miatt időz egy aranyruhás dizőz
S hallgatja énekét egy szélsodorta nép

Én távollévőm szívszorongva kérem
Kart kitárva itten állok térden
Hozó vonatját seregelve várjuk
Hívőn hisszük, irányunkba száguld
Álommozdonyán

Egy álommozdonyon ön felém tart, tudom
És a félreállított váltókon átrobog

És mondhat bárki mást, a nagy találkozást
Megérjük még, tudom, a pályaudvaron

A pályaudvaron, hol mindenki rokon
Hol nincsen semmi más
Csak egy nagy várakozás



Itt mindnyájunknak ugyanaz hiányzik
Egy távollevőt hiányolunk váltig
Hozó vonatját seregelve várjuk
Hívőn hisszük irányunkba száguld
Álommozdonyán

Én önt várni fogom a pályaudvaron
Itt ön miatt időz az aranyruhás dizőz

Ta ra ta ra ra

És már mindenki énekelt az étteremben
Amikor belépett Ecsédi, és látta
Hogy a barátja egy asztal tetején áll
És odarohant hozzá, és mondta, hogy:
- Vizi, megvagy, jaj, de jó, hogy megvagy
Gyere, gyere, tudom, hogy tudod
Gyere, mondjad, hogyan, hová, merre
Tudom, hogy tudod, gyere, Miklós, gyere
Gyere, Gyere! És rángatta egy oszlop felé
És Vizi pedig mint egy fadarab követte
És Ecsédi meg is állt és kérdezte, hogy:
- Miklós, rosszul vagy?
Vizi Ecsédihez fordult, és mondta:
- Nem Ecsédi, egy cseppet sem vagyok rosszul
Csak azt akarom mondani, hogy elég ebből
Én nem tudom, hogy hányadszor csináljuk ezt
Kétszázadszor vagy háromszázadszor
Hogy találkozunk az utcán, úgy csinálunk
Mint hogyha véletlen találkoznánk
Aztán felmegyünk hozzám
Megisszuk a konyakot, kávélikőrt, keverteket
Aztán én lejövök ide a pályaudvarra
És úgy csinálok, minthogyha meglepne
Hogy innen nem mennek vonatok
Te meg fellármázod a várost
Elég ebből, Ecsédi és Ecsédi kérdezte, hogy:
- Te, Vizi, abba akarod hagyni?
Hát már olyan jól benne voltunk
Néha már mások is élvezték
Most mit fogunk csinálni?
S Vizi azt mondta, hogy:
- Nem, Ecsédi, ebből elég

Ecsédi tűnődött aztán újra kérdezett, hogy:
- Miklós, azért van egy
Titokzatos dolog az egészben
És bár én sem tudom
Hogy hányadszor csináljuk ezt
Kétszázadszor vagy háromszázadszor
De még mindig meglepődik a Sas elvtárs is
Tudod, amikor a pohár ott marad a levegőben
Hát azért mutass nekem valakit
Aki ezt utánad tudja csinálni
Tessék, mutass egyet! Egyet mutass, tessék!
És Vizi fáradtan elmosolyodott, és mondta
Hogy:
- Hát igen, azt még tudom azzal odalépett
- rengeteg pohár volt az
Asztalokon a restiben -
Odalépett az egyikhez, megfogta, így
Felemelte, így, és elengedte
Vizi pohara megint ott maradt a levegőben
Állt a pohár a levegőben
Vizi meg Ecsédi nézték
Ecsédi szólalt meg előbb, és mondta, hogy:
- Te Miklós, vegyük az energiát m2-nek
De Vizi ráförmedt:
- Hagyj békén a tömegvonzással
Meg a hülyeségeiddel
De Ecsédit nem lehetett megállítani
Folytatta, hogy:
- Te, Miklós, mert te még nem gondoltál arra
Hogy a pohár levegőben maradásakor
A hidrogénatomok átalakulása héliummagokká
Létrejöhet a hozzá szükséges 55
Millió Celsius fokon, most ne törődj azzal
Hogy a magfúzió fenntartása
Még megoldatlan, hanem arra gondolj
Hogy ez kihat a
Földön, mint forgórendszerben
A mozgó tárgyakra érvényes korioliszerőre
Ha? S Vizi legyintett, hogy:
- Ecsédi
Mindez a két hatás a Föld forgásának
A lassúbbodását vonná maga után

És ekkor Ecsédi talányosan kérdezte, hogy:
- Tíz a mínusz nyolcadikon nagyságrenden?
Így a Nap, a 24 óra
A tíz mínusz nyolcadikonod részével
Tehát körülbelül százezred
Másodperccel rövidülne, miklós?
S Vizi homloka gyöngyözni kezdett, s mondta
Hogy: - De hát a Föld
Forgásához és efféle változásaihoz
Tíz a mínusz tizediken is elegendő
Ecsédi bólintott, és mondta, hogy:
- Tehát tíz a mínusz
Kettediken van a kezünkben, miklós
Tíz a mínusz kettediken van a kezünkben
Vizi nézte Ecsédi kezét, és suttogta
Aztán sikoltva kiáltotta, hogy:
- Nem a kezünkben, Ecsédi
Nem a kezünkben van
A vonatban a vonatban van, Ecsédi!
Nem a kezünkben, a vonatban lesz, Ecsédi!
A vonatban, a vonatban, a vonatban
A vonatban!

És másnap Budapest lakossága a következő
Fantasztikus élményben részesülhetett
Egy hatalmas mozdony zúzta szét
A keleti pályaudvar homlokzati üvegfalát
És kirobogott a térre, mögötte kocsik
Tehát szerelvény volt ablakokon
Kéményeken emberek ültek, sírtak, nevettek
Énekeltek és kalapokat is dobáltak
A szerelvény pedig végigdübörgött
A Rákóczi-úton, át a Blaha Lujza téren
El a Rókus Kórház mellett
Emberek özönlöttek köré és szaladtak mellette
A Kossuth Lajos utca irányában
Rázkódástól a Ferencesek templomában
Egy harang kimozdult a helyéből
És kondult egyet az árvízi hajós pedig
Wesselényi Miklós -aki egy domborművön
Éppen egy fuldoklónak nyújtja az evezőjét -
Ő is utánanézett a vonatnak

Az addigra pedig már a Felszabadulás téren át
A Március 15 térre érkezett
Petőfi csak intett nekik
A vonat meg tovább: Vörösmarty tér
József Nádor tér, a két
Nagy magyar csak lengette
Lobogtatta bronzköpenyét
A vonatnak irány a Roosevelt tér
Ahol a Magyar Tudományos
Akadémia felső ablakain
Kihajolt Széchenyi és Arany János
És integettek ők is a vonatnak
És az utasoknak is
Ekkor már a Lánchíd nyögött
A lokomotív kerekei alatt
Amint haladt át Buda felé
Persze Vizi és Ecsédi vezették a mozdonyt
Amelyik végül is megállt a
Clark Ádám tér hatalmas
Bejáratánál, az alagút eltátott
Szájával szemközt
Rengeteg ember tolongott a téren
Zenekarok játszottak, petárdák robbantak
A hangszórók pedig azt kiáltozták, hogy:
Éljen Vizi, Éljen Ecsédi!
Éljenek a Keleti pályaudvariak!
Éljenek, akik helyettünk is vártak!
Éljen, Éljen!
És aztán megint hangorkán, megint konfettik
Megint virágeső, megint diadalordítás
És Vizi elfogódottan piszkált
Valamilyen alkatrészt
A mozdonyban, és nem vette észre
Hogy a barátja otthagyja őt
És lemászik a mozdonyról
Átfúrva magát a tömegen, megáll a tribünnél
Megvárja, míg az emberek
Egy kicsit elcsendesednek
És mondani kezdi, hogy:

Most, hogy ilyen szépen együtt
Mindig erről álmodtam
Örömünknek napja elgyütt
Végre összehangoltan
Ha én mostan költő volnék
Jobbat tudnék, mint ez itt
Rímek között pancsikolnék
Úgy köszönteném Vizit
De mivel én költő nem vagy-
Ok se vagy, csak okozat
Gondom nem is kicsi, ám nagy
Nem is mondok nagyokat

És ezt is hatalmas üdvrivalgás
És hurrázás követte
És megint virágeső, megint petárdák
És utána tűzijáték, tűzijáték
Igen tűzijáték volt
És a tűzijátékot természetesen a
Televízió is közvetítette

Vizi meg Ecsédi otthon nézték a műsort
Végül Vizi maradt tovább
S amikor vége volt az adásnak
Kikapcsolta a készüléket
Átment a másik szobába
Ahol Ecsédi a két karjára
Dőlve részegen aludt
Vizi odament hozzá, belemarkolt a hajába
Felemelte, és beleordított az alvó arcba
Hogy: - Ha nekem itt még
Egyszer nők nevét kiáltozod
Meg házszámokat, ennek vége, érted?!

Ennek vége, értik?!