Cseh Tamás - Vízi és Ecsedi találkozott dalszöveg (lyrics)

Emberek, emberek, emberek
Nem látták itt ezt a férfit?
Itt, tessék mutatom, itt van
A fényképe, tessék, tessék
Jaj, kérem erőltessék meg az agyukat
Hát nem mond ez az arc önöknek valamit?
Ugyanis én ezt az embert keresem
Meg akarom találni
Úgy hívják, hogy Vizi, Vizi Miklós
Ugyanis ez a Vizi tud valamit
És én is szeretném tudni, amit ő tud
Régi osztálytárs, jóban-rosszban együtt
Most meg eltűnt

Miklós, Miklós! Vizi, Vizi Miklós, Mikós!
(fütty) uram, uram, uram, maga, látom
Hogy olyan az arca, aki sokfelé megfordult
Biztosan látta valahol? Nem? Nem
Akkor meg letagadják
Biztosan letagadják nekem
Csak itt állnak, azt hiszik


Nem látok át magukon?
Mindenki tudja, hogy hol van
És csak itt áll, mint egy hülye! Miklós!
Hol vagy, Vizi? Miklós, Miklós!

És az emberek csak álltak
Mindez 1979 késő őszén történt
A Bajcsy-Zsilinszky út és az Arany János
Utca kereszteződésében, csúcsforgalom idején
Hogy egy fiatalember egy fényképet lobogtatva
Rohant az utcán, lökdöste a járókelőket
Többek között két férfit
Akik néztek egy kirakatot
- egy órásüzlet kirakata volt
Ez - azt nézték, mikor a fiú elszaladt az
Egyiknek a háta mögött
Meglökte és erre ez a járókelő odafordult
A másik járókelőhöz és kérdezte, hogy:
- Ki ez, uram?
És a másik járókelő mondta ennek az egyiknek
Hogy: - Nem tudja, uram? Egy Ecsédi nevű
Rohangál az utcán zaklatja a járókelőket
Zaklatás zaklatás folyik
Már az újságokban is benne van, uram!

Azzal a másik járókelő az egyiknek
A kezébe nyomott egy Esti Hírlapot
Amiben dőlt
Azaz kurzív betűkkel szedve ez állt:

Vizi és Ecsédi találkozott
És egymás szájából tépve ki szót
Említve sűrűn a régi időt
Megittak két liter kávélikőrt
S mivel a lakásban más nem akadt
Ráittak bizonyos konyakokat

Éjféltájt Ecsédi sírva fakadt
Nők nevét kiáltva, s házszámokat
Házának számát, hol egykor lakott
Vizinek ekkor eszébe jutott
Tegnapról maradt még némi kevert
Emlékszel, szerettük! Lelkendezett

Mennyire szerettük, lelkendezett
Nem ittunk mást, csak keverteket
Kiabálj addig csak nőneveket
Konyhába kevertért míg kimegyek
Vizi e szókkal hagyta el a füstös szobát
És már a konyhában találta magát

És itt álljunk meg egy pillanatra
Mert itt kezdődik minden
Ecsédi tehát berúgva, a szobában
A két karjára dőlve alszik
Vizi pedig kiér a konyhába, megszédül
A falhoz tántorodik, és megvilágosodása támad

- Hogy kerülök én ide? Én nem erre készültem
Mi ez itt, ahol vagyok?
Miféle vonaton ülök, ki váltott erre jegyet?