Cseh Tamás - A magyarok mindig győznek dalszöveg (lyrics)
[Cseh Tamás - A magyarok mindig győznek dalszöveg lyrics]
A magyarok mindig, mindig győznek
Bár nekik sokszor már mérget főztek
Gyomruk olyan lett a történelemtől
Hogy elemészt mindent, ami belé dől
Például itt van az orosz példa
Itatták a magyart, de az bírta
Nyelte a mákonyt csuda módra
Végül kifordult az orosz gyomra
A magyarok így hát megint győznek
Viszi a vonat a méregkeverőket
Zúgó gyomorral, de kirántott karddal
Szerteszórt hajjal itt áll a magyar faj
Mivel még élnek a magyarok, szépek
Az egész világgal jól kikefélnek
Még ilyen népet, még egy ilyen népet!
Nahát, ilyen népet, még egy ilyen népet!
Rokonja nincsen, magában van
Ázsiai nyílhegy nyugat oldalában
És mégis meg van, nyelvén beszélek
A magyarok olyan, de olyan szépek
Hogy a Szűzanya fenn az égben
Nem lehet oly szép, mint az én népem
A magyarok, kérem, majd elszállnak
Csudája, kérem, az egész világnak
Még nekem is furcsa az anyanyelvem
Még mindig meg van, bár százszor lenyeltem
Magyarul szólok, magyarul beszélek
Mi ez az álom, mi ez az ének?
Mi ez az ének, hogyhogy beszélek?
Kedvesek volnánk Isten szívének?
Figyeljék a számat, a magyar igéket!
El vagyok ájulva, hogy-hogy én még élek?
A magyarok mindig, de mindig győznek
Oroszok mennek, törökök jönnek
Kivonul német, elmegy az osztrák
Szűzanya képét lábbal tapossák
Tehát kimennek, nem hat a méreg
Amit kifőztek a nagyokos népek
Mert mégis meg van, nyelvén beszélek
Hát magyar nyelven szólhat az ének
Bár nekik sokszor már mérget főztek
Gyomruk olyan lett a történelemtől
Hogy elemészt mindent, ami belé dől
Például itt van az orosz példa
Itatták a magyart, de az bírta
Nyelte a mákonyt csuda módra
Végül kifordult az orosz gyomra
A magyarok így hát megint győznek
Viszi a vonat a méregkeverőket
Zúgó gyomorral, de kirántott karddal
Szerteszórt hajjal itt áll a magyar faj
Mivel még élnek a magyarok, szépek
Az egész világgal jól kikefélnek
Még ilyen népet, még egy ilyen népet!
Nahát, ilyen népet, még egy ilyen népet!
Rokonja nincsen, magában van
Ázsiai nyílhegy nyugat oldalában
És mégis meg van, nyelvén beszélek
A magyarok olyan, de olyan szépek
Hogy a Szűzanya fenn az égben
Nem lehet oly szép, mint az én népem
A magyarok, kérem, majd elszállnak
Csudája, kérem, az egész világnak
Még nekem is furcsa az anyanyelvem
Még mindig meg van, bár százszor lenyeltem
Magyarul szólok, magyarul beszélek
Mi ez az álom, mi ez az ének?
Mi ez az ének, hogyhogy beszélek?
Kedvesek volnánk Isten szívének?
Figyeljék a számat, a magyar igéket!
El vagyok ájulva, hogy-hogy én még élek?
A magyarok mindig, de mindig győznek
Oroszok mennek, törökök jönnek
Kivonul német, elmegy az osztrák
Szűzanya képét lábbal tapossák
Tehát kimennek, nem hat a méreg
Amit kifőztek a nagyokos népek
Mert mégis meg van, nyelvén beszélek
Hát magyar nyelven szólhat az ének