Cseh Tamás - A pénztárosnő dala dalszöveg (lyrics)

Elvágyódva innen, jegyet adni másnak
E kínt sose hittem, mélyén egy pénztárnak
Mert higgye el, kín ez
Csak adni, csak adni, csak adni
Miközben senki sem ad nekem jegyet
Jegyet mindig másnak, kínját egy pénztárnak

És a nő zokogva leborult a jegytömbök közé
És Vizi nézte, és azt mondta:
- Zátonyra futott élet mi dolgom ezzel?
Nekem ezzel már semmi dolgom
És megint lépett arrébb
És ahogy mozdult, hangokat hallott
Felkapta a fejét, és mondta, hogy:
- Na persze, a márványterem
A Keleti pályaudvar étterme, hangok bentről
Nos, hát engem ezek a
Hangok nagyon is érdekelnek!
- mondta, és már át is lépte a küszöböt
És a következő látvány tárult elé:
Rengeteg ember, cigarettafüst, zaj


Ricsaj, hodály
S egy dobogón egy dizőz állt, aranyruhában
Mögötte szalonzenekar a vonók
Mind készenlétben, az ég felé meredtek, s a
Vizi nézte ezt a képet, és mondta:
- Istenem
Ha egyszer én énekelhetnék az embereknek
És a torka elszorult
És a gondolatok összetorlódtak a fejében
És ugyanekkor a dizőz intett a zenekarnak
A vonók megrándultak a húrokon
Felcsendült a zene, sírtak a hegedűk
És a dizőz énekelt, hogy: