Cseh Tamás - Bárány az üres lakásban dalszöveg (lyrics)
[Cseh Tamás - Bárány az üres lakásban dalszöveg lyrics]
Örökké a boltba, a boltba lemenni
És ott a megszokott élelmet venni
Még jó, hogy van rája pénz
Örökké csak közös költség fizetni
Örökké plafonra felnézve: semmi
Végül is az ember néz
Végül is van szeme azért, hogy nézzen
Közösen vesz részt a közös költségben
És nincsen háborús vész
Háború máshol van vagy 50 éve
Legfeljebb itt csak az ember fejébe
Miből az ember kinéz
Előbb jön emberre az érzés rája
S csak aztán bukkan fél az érzés tárgya
És ettől őt szeretem
Tulajdon életben tulajdonképpen
Jól ismert zaj lesz a tulajdon léptem
Lenézek: ez a cipőm
Nem ócska, de már a lábam formáját
Mutatja, látni már rajta a csámpát
Na tessék, ez a cipőm
Vagy nézzünk csak be a nyikorszekrénybe
Négy-öt hat ruhánkon végigszemlézve
S csapjuk be úgy, hogy az döng
S ott van még a szokott, híres jókedvünk
Ma is ő vezet, hogy szerinte menjünk
De egy ideje kissé kopott
S van még, hogy lemenni villanykörtéért
S tudni a lakásunk otthagyott csöndjét
Ránk vár, míg nem vagyunk ott
Vagy egy vállunkon elfekvő hajat babrálni
És közben jön az a bárki, akárki
Az, aki fülünkbe súg:
"Rengeteg dolgod van, kelj fel és menj el
Fizesd be, vedd meg és ne sokat kertelj
Nekünk mind egy a bajunk:
Hogy amíg mi lemegyünk villanykörtéért
S magára hagyjuk a lakásunk csöndjét
Egy bárány jelenik meg ott
És az a bárány ott őrjöngve tombol
Csöndet nem törve meg, hangtalan rombol
Egy világot szétdarabol
Őrjöngő bárány egy üres lakásban
Mindig ezt látjuk a lenti vásárban
Dühöng, míg nem vagyunk ott
Őrjöngő bárány az üres lakásban
Látod, míg ott vagy a lenti vásárban
Egy világot szétdarabol"
És ott a megszokott élelmet venni
Még jó, hogy van rája pénz
Örökké csak közös költség fizetni
Örökké plafonra felnézve: semmi
Végül is az ember néz
Végül is van szeme azért, hogy nézzen
Közösen vesz részt a közös költségben
És nincsen háborús vész
Háború máshol van vagy 50 éve
Legfeljebb itt csak az ember fejébe
Miből az ember kinéz
Előbb jön emberre az érzés rája
S csak aztán bukkan fél az érzés tárgya
És ettől őt szeretem
Tulajdon életben tulajdonképpen
Jól ismert zaj lesz a tulajdon léptem
Lenézek: ez a cipőm
Nem ócska, de már a lábam formáját
Mutatja, látni már rajta a csámpát
Na tessék, ez a cipőm
Vagy nézzünk csak be a nyikorszekrénybe
Négy-öt hat ruhánkon végigszemlézve
S csapjuk be úgy, hogy az döng
S ott van még a szokott, híres jókedvünk
Ma is ő vezet, hogy szerinte menjünk
De egy ideje kissé kopott
S van még, hogy lemenni villanykörtéért
S tudni a lakásunk otthagyott csöndjét
Ránk vár, míg nem vagyunk ott
Vagy egy vállunkon elfekvő hajat babrálni
És közben jön az a bárki, akárki
Az, aki fülünkbe súg:
"Rengeteg dolgod van, kelj fel és menj el
Fizesd be, vedd meg és ne sokat kertelj
Nekünk mind egy a bajunk:
Hogy amíg mi lemegyünk villanykörtéért
S magára hagyjuk a lakásunk csöndjét
Egy bárány jelenik meg ott
És az a bárány ott őrjöngve tombol
Csöndet nem törve meg, hangtalan rombol
Egy világot szétdarabol
Őrjöngő bárány egy üres lakásban
Mindig ezt látjuk a lenti vásárban
Dühöng, míg nem vagyunk ott
Őrjöngő bárány az üres lakásban
Látod, míg ott vagy a lenti vásárban
Egy világot szétdarabol"