Cseh Tamás - Frontátvonulás (1983) dalszöveg (lyrics)

- Emberek, emberek, emberek, nem látták itt
Ezt a férfit? Itt, tessék mutatom, itt van a
Fényképe, tessék, tessék jaj, kérem
Erőltessék meg az agyukat
Hát nem mond ez az arc
Önöknek valamit? Ugyanis én ezt az embert
Keresem, meg akarom találni úgy hívják, hogy
Vizi, Vizi Miklós ugyanis ez a Vizi tud
Valamit, és én is szeretném tudni
Amit ő tud régi
Osztálytárs, jóban-rosszban együtt
Most meg eltűnt
Miklós, Miklós! Vizi, Vizi Miklós
Mikós! (fütty) Uram, uram, uram, maga, látom, hogy olyan az arca, aki sokfelé megfordult
Biztosan látta valahol? Nem? Nem
Akkor meg letagadják
Biztosan letagadják nekem csak
Itt állnak, azt hiszik
Nem látok át magukon? Mindenki
Tudja, hogy hol van és csak itt áll, mint
Egy hülye! Miklós! Hol vagy, Vizi? Miklós


Miklós! És az emberek csak álltak mindez
1979 késő őszén történt
A Bajcsy-Zsilinszky út és
Az Arany János utca
Kereszteződésében, csúcsforgalom idején
Hogy egy fiatalember egy
Fényképet lobogtatva rohant az utcán
Lökdöste a
Járókelőket, többek között két férfit, akik
Néztek egy kirakatot -egy órásüzlet kirakata
Volt ez- azt nézték
Mikor a fiú elszaladt az
Egyiknek a háta mögött
Meglökte és erre ez a járókelő
Odafordult a másik járókelőhöz és
Kérdezte, hogy: -Ki ez, uram? És a
Másik járókelő mondta ennek az egyiknek
Hogy: -Nem
Tudja, uram? Egy Ecsédi nevű rohangál az
Utcán zakaltja a járókelőket
Zaklatás zaklatás
Folyik már az újságokban is benne van, uram!
Azzal a másik járókelő az egyiknek a kezébe
Nyomott egy Esti Hírlapot, amiben dőlt
Azaz kurzív betőkkel szedve ez állt:

Vizi és Ecsédi találkozott
És egymás szájából tépve ki szót
Említve sűrűn a régi időt
Megittak két liter kávélikőrt
S mivel a lakásban más nem akadt
Ráittak bizonyos konyakokat

Éjféltájt Ecsédi sírva fakadt
Nők nevét kiáltva, s házszámokat
Házának számát, hol egykor lakott
Vizinek ekkor eszébe jutott
Tegnapról maradt még némi kevert
Emlékszel, szerettük! Lelkendezett

Mennyire szerettük, lelkendezett
Nem ittunk mást, csak keverteket
Kiabálj addig csak nőneveket
Konyhába kevertért míg kimegyek
Vizi e szókkal hagyta el a füstös szobát
És már a konyhában találta magát

És itt álljunk meg egy pillanatra, mert
Itt kezdődik minden ecsédi tehát berúgva, a
Szobában a két karjára dőlve alszik, Vizi
Pedig kiér a konyhába, megszédül, a falhoz
Tántorodik, és megvilágosodása támad
-Hogy kerülök én ide? Én nem
Erre készültem mi ez itt
Ahol vagyok? Miféle vonaton
Ülök, ki váltott erre jegyet?
Úristen, hol vagyok?

Úristen, hol vagyok
Hát mikor váltottam menetjegyet?
Hogy velem agy vonat robog
Úristen, hol vagyok úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok
Fél, fél, félig vagyok itt nem is én vagyok
Hiszen helyettem is valaki játssza csak azt
Hogy ez én vagyok

Jó, változtatni fogok -mondta Vizi
-Ha itt maradok
Végem ha ez így megy tovább
Végünk van mit is csináltam
Eddig? Semmit! Semmit
Semmit és észrevett egy olyan lapos
Fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott
Lnézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló
Vagyok, színhús majdhogynem
Lemondtam terveimről
Kis híja persze halogattam
Halogattam, mint ahogy mindenki
Halogat és mindenki
A halogatásnál rontja el jó, akkor én
Nem halogatok tovább még nem késő
Tegyünk egy próbát most lehet
Mert most akarom!
Azzal odalépett a konyhaasztalhoz
Ahol rengetreg mosatlan edény között
Volt egy pohár
Megfogta a poharat, így, felemelte, így
És elengedte a Vizi pohara
Ott maradt a levegőben
Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és
Tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes
Mindent meg fog tudni csinálni
Olvasta mindezt az egyik
Járókelő az újságban
És odafordult a másik járókelőhöz és
Kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram?
De a másik járókelő mondta
Hogy: - Olvassa csak
Tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó
Rész és a járókelő olvasta

A nap felkelt szokásos fényeivel
Ocsúdott Ecsédi, felkelni kell
A házigazdáért kiáltozott
De Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha
Üresen visszhangzott másfél szoba
Hetekig várt és csak konzerven élt
Ki tudja, Vizitől mit is remélt
Végül az utcára lopakodott
Azóta láthatni Ecsédit ott
Fényképpel zaklat sok járókelőt
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
Nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet
Mutasd, hogy mi az, Vizi
Miért hagytál itt, Vizi?
Ahol csak félig vagyok
Hisz helyettem is valaki játssza ezt
Itt nem is én vagyok

És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy:
-Nem látták a barátomat, nem látták, nem
Látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon
A sorsdöntő ájszakán Vizi elhagyta lakását
Lement az utcára, és sietős léptekkel a
Keleti pályaudvar felé indult
Mosolygott magában, és
Mondta, hogy: -Igen itthagyok mindent új
Életet kezdek, új irányban úgy, mint Arthur
Rimbaud, ez a sajátos világú
Fiatal francia költő legyen ő
A férfiideálom arthur voiture overture

Arthur, Artgur a vonat nézd, bent áll
Ez a vonat visz egyenest Belgiumba

Persze ez csak képletes a Vizi nem
Belgiumba akart utazni, ez csak képletes
Oda csk arthur Rimbaud utazott annak idején
A Vizinél ez
Csak képletes, ez világos ugye, tiszta jó
Tehát Vizi így énekelt magában, hogy:

Arthur, Arthur, a vonat, nézd, bent áll
Ez a vonat visz egyenest Belgiumba
Arthur, Arthur, tűrd fel a gallért
Mondd csak
Hogy ízlett ez az évad a pokolban?
Arthur, Arthur, a két ököl a zsebben
A két ököl a zsebben már ronggyá rohadt
Arthur, na, Arthur, a köpeny a vállon
A köpeny a vállon rég eszmévé szakadt
Utazol Arthur, letelt az évad

És Vizi máris a Baross téri
Aluljáróban rohant, kerülgette az embereket
Majd a peronokhoz vezető lépcsőn ugrándozva
Észrevett valakit
Egy elragadtatott arcú fiatalember
Jött lefelé, nézte Vizit, és az útjába
Állt, a tekintetét belefúrta Vizi szemébe
Mindkét kezét Vizi
Vállára tette, és szeretettel mondta, hogy:
-Ó, fiatalember, maga rokonszenves nekem
Be ne
Tegye a lábát erre a pályaudvarra most
Itt mindenki megbolondult valahogy
Nem hallgatta a
Híreket? Nem észlelt semmit a városban amúgy?
-Mi van itt?- Szerintem front van
Front vagy mi, frontátvonulás ilyet, ilyet
Még nem láttam
Pedig mindennap kijövök erre a pályaudvarra
Fiatal barátom megmondjam miért? Csak
Előbb egy kérdést!
Csönd! Most én kérdezek hogy néz maga?
Milyen különös tekintete van magának?
Tervez valamit? Én szeretem ezeket
Az ilyen szempárokat cselekedjen
Itt az idő itt van én
Majd integetni fogok Ön után, kedvesem

Én nagyon szeretlek titeket
Éppen mielőtt elmentek
Megváltozik az arcotok, elutazók

Nagyon szeretlek titeket
Nézni, ahogyan elmentek
Vonatok leghátsó lámpái, távolodók

Nagyon szeretek állni ott
Vonatok, nétni utánatok
Szeretlek, édes fájdalom, hogy én maradok

Így a fiatalember elment
Vizi pedig elhatározta
Hogy nem néz utána, és mondta
Hogy: -Gyáva! Ne integess utánam
Hanem gyere velem! Nincs
Szükségem ilyen alakokra
Mondta, és arréb lépett és egy
Pénztárfülke előtt találta magát
Ahonnan két hatalmas női
Szem meredt ki rá, rengeteg dioptria mögül
Pluszba még ciklámenszínű rúzs a szájon
Így és
A száj a következőket mondta: -Én vagyok a
Pénztárosnő mit akar tőlem? Vizi benézett
És
Azt mondta: -El akarok innen utazni máshová
Érti? A száj ciklámenszínűen mosolygott, és
Vizi ezt hallotta: -Nem maga az első, ide
Naponta kijárnak a magához hasonlók jegyért
De hallgasson meg engem van itt más sors is
Nemcsak a maguké

Elvágyódva innen, jegyet adni másnak
E kínt sose hittem, mélyén egy pénztárnak
Mert higgye el, kín ez
Csak adni, csak adni, csak adni
Miközben senki sem ad nekem jegyet
Jegyet mindig másnak, kínját egy pénztárnak

És a nő zokogva leborult a
Jegytömbök közé és Vizi nézte
És azt mondta: -Zátonyra
Futott élet nekem ezzel már semmi dolgom és
Megint lépett arrébb és ahogy mozdult
Hangokat hallott, felkapta a
Fejét, és mondta
Hogy: Na persze, a márványterem, a Keleti
Pályaudvar étterme, hangok bentről
Nos hát engem ezek a hangok
Nagyon is érdekelnek! -
Mondta és már át is lépte a küszöböt és
A következő látvány tárult
Elé: rengeteg ember
Cigarettafüst, zaj, ricsaj, hodály, s egy
Dobogón egy dizőz állt, aranyruhában mögötte
Szalonzenekar a vonók mind készenlétben
Az ég felé meredtek
S a Vizi nézte ezt a képet, és
Mondta: -Istenem
Ha egyszer én énekelhetnék az
Embereknek és a torka elszorult, és a
Gondolatok összetorlódtak a fejében
És ugyanekkor a dizőz intett a zenekarnak
A vonók
Megrándultak a húrokon, felcsendült a zene
Sírtak a hegedűk, és a dizőz énekelt
Hogy:

Homály, hasztalanul kutatsz
Fedi el az utat, melyen járunk, picikém
Homály, s csöppnyi keserű íz
Ennyi az élet, talán ez az élet nekünk

Egy éj és itt a régi varázs
Újra égő parázs van szívem helyén
Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek
S kigyúl egy fény majd, majd valahol

A csók, ez az édes gyümölcs
Ami újra itt ég a számon
A csók, jaj, ez a végzet
A csók, ez a végzet, halál

Tánc, a hajad lobog
Engem reggelre vár a halál, talán
Szoknyád rubinpiros
Hajad rubinpiros, szemed rubinpiros
Lábad rubinpiros, füled rubinpiros
Melled rubinpiros, térded rubinpiros
Füled rubinpiros

Mindegy, valahol itt tartott a dizőz, éppen
Amikor egy fiatalember robogott föl a
Színpadra, oda a dizőzhöz, kitépte
A kezéből a mikrofont
Tett néhány lépést arrébb erre a
Dizőz ment utána, és mondta, hogy: -Ember
Hova viszi, hát ez egy hosszú, szép dal
Ennek még nincs vége, adja vissza!
Csak addigra a fiatalember
Akinek a neve Vizi
Miklós volt, már a tömeghez fordult, és
Kiabálni kezdett, hogy: -Emberek, hát maguk
Még mindig ezt hallgatják
Nem volt elég még a homályból, a végzetből
A szerencsétlenkedésből? Én nem
Vagyok szerencsétlen! Azért
Vagyok ezen a pályaudvaron, hogy elinduljak
És még folytatta volna, hogyha a tömeg nem
Kezdi el őt lerángatni a dobogóról s
Miközben Vizi testi épségét veszélyeztették
Egy hang
Süvített át a termen, hogy: -Zenét, zenét
Zenét tovább, tovább, tovább, zenét
Zenét! Jönnek a
Bankettezők, hát érettségi bankett
Vegyék le már
Azt az embert a foglalt asztalról, hányszor
Kell magának mondani, mamika drága
Édes! És a hangzavarban meg
A zűrzavarban valóban
Betódult egy csomó sötétkékruhás alak, a
Bankettezők És kivált közülük egy
Egy Halmos nevű, odafututt a tépett
Vizihez, megcsókolta, miként
Júdás, és azt mondta, hogy: -Miklós, te
Itt vagy? Hát erre aztán senki nem számított
Hogy
Te is eljössz, Miklós jaj Vizi bizi mici
Te! Hát összetartasz a régi srácokkal? Szép
Szép te is tudod
Hogy az évek során közülünk

Hányan kipusztultak, s nem a legrosszabbak
De cseréppel borított tetőink felett
Mégis felkelt a nap

Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek
De cseréppel borított tetőink felett
A felhők jönnek mennek

De mi most itt vagyunk, éneket hallgatunk
Mi arról szól, dalol

Hogy hányan kipusztultak, hányan elrohadtak
Hányan a fenébe elrohantak
S nem épp a rohadtak

Cserépborította tetők fölött jön megy a nap
És én most itt mondom e dalt
Hogy egy ifjúságra kedvezőtlen
Kedvezőtlen idő
Felhőjárás jobbra balra és aztán eső
Egy eső, mindent lecsapoló
Úgy látszik véget minden úgy ér
Hogy lesz egy eső, mindent lecsapol ez
Ez az idő, hányan kipusztultak közülünk
Elmentek ők, az ifjúságra kedvezőtlen idők
Miatt, miatt és jár a nap
Cseréppel borított tetőink felett, hallgassuk
Hát e végső éneket
Mert én itt most dududumdududum
Mondom e dalt, didididididim

De Halmosba itt beleragadt a dal, mert
Vizi nagyot lökött rajta, s mondta, hogy: Te
Halmos, hagyd abba a didegést
Dodogást, nem azért jöttem
Hogy nyafogjak veletek Nem
Nyavalyogni jöttem, Halmos! És megpöckölte a
Halmos orrát és Halmos elhátrált, és mondta:
-Vizi, hagyd az orrom
Ne piszkálj! Pont olyan
Vagy, mint a gimiben! És tényleg, Vizi
Neked mindig voltak rögeszméid biztos
Most is vannak?
Mi a legújabb rögeszméd egyfolytában? S
Vizi a fejéhez emelte a kezét, és
Mondta, hogy: -Csak annyi, Halmos
Hogy elegem van a
Báljaitokból meg a bankettjeitekből, ti
Nem értek semmit, halmos szart se! S Halmos
Mondta, hogy: -Az emlékek, Vizi! Az emlékek!
De Vizi mondta, hogy: -Nincsenek emlékek
Halmos, nem veszed észre
Hogy szinte már csak
Mi vagyunk itt? S Halmos kérdezte, hogy: -
Te Vizi
Elutazol valahová? S Vizi mondta: -El!
Tőletek máshová s Halmos állt, és mondta
Hogy: -Igen Vizi? És ugyan hová? Úgy
Értem, hogy merrefelé? Vizikém
Arrafelé, arrafelé
Errefelé, vagy merrefelé Vizi? Vagy gyere
Csak, Vizi -mondta Halmos, és megfogta Vizi
Karját -erős fiú volt Halmos -, s mondta:
-Gyere Vizi, véletlenül tudom a sarokban
Arról az emberről, hogy 87 éves, elég
Jó iránynak tűnik, nem
Vizi? Ezekkel a tönkrement alakokkal
Akarsz te kezdeni valamit, ezekkel?
Gyere oda az öreghez
Elbeszélgetünk vele gyere! És
Rángatta át az asztalok meg a
Székek között, oda a sarokba
Ahol tényleg ott ült egy öregember
Az asztalon előtte rengeteg féldecis pohár
És a Halmos lekényszerítette a
Vizit maga mellé a
Székre, ő pedig áthajolt az
Asztal fölött, és mondta
Hogy: -Mi van öreg! Üldögélünk? És mi az
A jó, amin merengünk? He? Emlékszel
Ja persze biztos te még

Emlékszel azokra a régi, jó öreg katonákra
Ugye ott vannak a fejedben, vigyázzban állva?
Laposüveg, tábortüzek, erőltetett menet
Szuronyt-szegezz és egyebek
Erőltetett menet

És azokra a régi
Jó öreg nőkre emlékszel-e még?
Ugye egy évig még divatszín volt a kék
Edit, Yvett, futótüzek, erőltetett menet
Harisnya lent, blúz odafent
Erőltetett menet

És emlékszel-e még a halálra, öreg?
Na, hát a régi barátra?
Na, gondolkozz csak, na, halál
Na talán eszedbe jut, hátha

Erőltetett ez a menet, fáradt
Lehet, ki belement
Szép kis menet, egy tönkrement
Cipőpatent többet jelent

És azokat a lányokat, rohamokat ugye
Még ma is kedvvel emlegeted
Mondd csak, hogy lehetsz ilyen süket?

Mondta Halmos, , és reszketve visszaült
A székre nézte az öreget, aki nem sértődött
Meg, csak mosolygott és így válaszolt:

Születtem Magyarországon, nyolcvanhét
Éves vagyok
Fejemben összekeveredtek féldecik
S kormányzatok, neveltek hazaszeretetre
Hittem az Istenben is
Harcoltam két háborúban
Túléltem az Istenbe is
Elhagytam kérném vagy harminckilenc asszonyt
S vagy kétannyi elhagyott
Tankcsapdába hugyoztam, ettem lótetemet
És mégis itt vagyok

Fejemben egy verkli jár
Mely verkli így muzsikál:
Túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket
Egy magyar túlélő, címzetes vitézlő
Tönkrement lábain, de áll önök előtt

Fiamból idegbeteg lett
Nem bírta a váltásokat
És elnézem az unokámat, látom
Hogy gyönge alak, hogy lesznek ezek túlélők
Valami itt korcsosul
Kérdezném, hogy száz év múlva ki
Tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem
Egyik sem betonkemény
Hát elszállnak az első szélre, mi lesz így
Kérdezem én?

Csakhogy Vizi itt kitépte a karját a
Halmos szorításából, felpattant, és mondta
Hogy: -Bocsánat, elnézést
Micsoda vita ez! Nekem már
Rég meg kéne néznem, hogy hol, mikor és
Milyen vonatok mennek innen hogy mennek-e
Innen vonatok egyáltalán elvégre azért
Vagyok itt, vagy, miért is? És itt ennél
A pontnál mintha megsüketült
Volna látni látott, de
Nem tudta, mit, kegyvesztetten imbolygott az
Asztalok között, szörnyű állapot
Így szokott
Eltévedni, aki el szokott, a szemében
Piros lámpák gyúltak: VESZÉLY, vESZÉLY
És lám, lám, meg is jelent valaki -ilyenkor
Mindig megjelenik valaki-, aki
Hátulról közeledett
Oldalról belenézett a Vizi arcába
És simán, jaj
De simán azt mondta: -Látom, ismerem
Tudom, és nem akarom meggyőzni, hogy
Nincs meggyőződés csak mellesleg, épphogy
Mellesleg, csak annyit mondanék, mintegy
Ejtve, elejtve, tartson velem
Meghalni megyek
Lesz egy mozdulatom, ismeri azt a csomót
Ami körbefon egy egyenest? És az üres fejet
Belehajtva egy kerekbe, elrúgva alul
Amin állunk, lefelé repülő
A nyakon csinál egy
Választékot nem enged a testből a fejbe
Hanem szétrobbant mindent ott, megállít
És ön csak fityeg úgy, mint mindig talán nem
Fityeg? Hát figyeljen végleg na
Nem jön? Én megyek
És az illető, aki ilyenkor mindig jön
Kötélverő? Nem hiszem az illető
Az arcát beletolta a
Vizi arcába na és ez talán magyarázatra
Szorul, de most hagyjuk itt Vizit
És nézzük inkább ecsédit, inkább őt
Ecsédi, aki továbbrohan a
Városban Vizi fényképével
Hogy a barátom, a barátom, nem
Látták, nem látták és
Aki véletlenül hangsúlyozom
Teljesen véletlenül- a Baross térre lyukad
Ki, a Keleti pályaudvar mellé és itt
Üzletemberek közé keveredik, megzavar
Egy üzletet, erre
Meg akarják késelni, megverni, de végül csak
Föllökik Ecsédit, aki olyan
Szerencsétlenül esik
Hogy zuhanás közben kihullik a
Barátja fényképe a
Kezéből, és Ecsédi rögtön csúszva, mászva
Remegve próbál a lábak meg a cipők között
Odajutni a barátja fényképéhez és ekkor -nem
Tudom, kinek mit mond- gojzervarrott
Cipő, egy hatalmas
Fényesre suvickolt gojzervarrott
Cipő jelenik meg, és rálép az Ecsédi
Kezére, és olyan fényes a cipő
Hogy az Ecsédi látja benne
A saját képmását, de nem ezzel törődik
Hanem azt mondja: -Hoppá, hoppá, hoppá
Észnél
Legyünk én ezt a cipőt valahonnan ismerem
És a tekintete végigkúszik a nadrágszáron
Fölfelé, a zakó csücskénél megáll, alapka
Mondja, még följebb pöttyös nyakkendő
Jobbra- balra hófehér ing, fölötte
Kőkemény inggallér, és
Ami a gallérra ráfolyik, toka, tokácska és
Ecsédi fölpattan, hogy: -Sas elvtárs, dr
Sas Norbert, mindjárt mindent megmagyarázok
Sas elvtárs! De Sas elvtárs rosszallóan
Csóválja a fejét
És mondja: -Csu, csu, Ecsédi, Ecsédi
Ecsédi, hát mondja, maguknál vannak
Maguk? Keverik, kevrik Ecsédi
A jó Istenit maguknak!
Már megint addig ugrálnak, amíg magukon a
Világ szeme, mondja Ecsédi? Tessék
Tessék és ecsédi felnézett, és mondta
Hogy: -Sas elvtárs
Én a Vizit keresem, tetszik tudni, a Vizi
Miklóst sas elvtárs folytatta: Nahát, aztán
A maga Vizi barátja
Hát egyszerűen nem ebben
Állapodtunk meg vele hát a Vizi
Egyike volt a legtehetségesebb
A leginkább szubvencionált
Koponyáknak részünkről, ás tessék
Most értesülünk, hogy
Csinálja nekünk itt a felfordulást, a
Botrányt, cirkuszozik elnyír valamit teljesen
Zavaros irányba halljuk, hogy itt a
Pályaudvaron kétes kijelentések
Messianizmus, részeg alakok
És Ecsédi fölugrott a levegőbe
Majd mikor visszaérkezett, kérdezte
Hogy: -A Vizi
A pályaudvaron van, azt tetszett mondani
Hogy a Vizi a pályaudvaron van? De
Sas elvtárs folytatta, mint egy görgeteg
Hogy: -Mi
Hittünk a maga Vizi barátjában, Ecsédi
Hittünk benne és maga is, Ecsédi
Nekem itt túllihegi
A kérdéseket nem veszi észre?
Összeakadhat a bajusz
Ecsédi! Könnyedén! Hát meddig kell
Még magukat védenem? Én már fölülről lefelá
Én már mindenkivel úgy vagyok maguk miatt!
Már maga Sólyom elvtárs is
Haragszik! Na, informáltam
Pedig nem akartam de nem állom
Meg, továbbra is kiszivárgok!
Mi támaszkodni akartunk
Magukra, Ecsédi maguk meg ránk
Nem? Azt akarják
Hogy Karvaly elvtárs foglalkozzon
Az ügyükkel? Mert kezd már arra
Duzzadozni az akta odafele! Vagy
Ki akarják fogni
A vitorlánkból a szelet, Ecsédi? Bevallhaja
Ha ki akarják fogni! És akkor Jézus
Támaszkodunk mi másra hála Istennek
Tele van az
Ország tehetségesekkel! Támaszkodni még
Lehet! Itt van például a Lindauer
Hát egyike a
Legragyogóbb koponyáknak ebből a
Lindauerből, vagy kiből
Csk úgy süt a tehetség miket
Kell hallanom, hogy levegőben lebegő
Poharak, csodavárás, ködevés
Meg hogy maguknak
Csak az egyik fele van itt, Ecsédi? Hát
Hol is van a maguk másik
Fele? Meg tudná mondani?
Vigyázhatna a barátjára
Barátom! És Ecsédi megint
Ugrott egyet, és kérdezte: -Sas elvtáres
Tényleg azt tetszett mondani
Hogz a Vizi a pályaudvaron van?
Ténzleg azt tetszett mondani?
És erre Sas elvtárs megfogta Ecsédi vállát
És ahogy csak egy Sas elvtárs tud nézni- a
Sasszemével belenézett az Ecsédibe
És mondta
Hogy: Na, marad szépen, Ecsédikém
Nyugodtan, elengedi magát, relaxál
Jó, jó fiú, jó
És Ecsédi maradt is tátott szájjal
Sas elvtárs
Pedig belenyúlt a zakója zsebébe
Kivett egy cukorkát
És puff bele az Ecsédi nyitott szájába
És hát eddig is gyönyörű hangon
Beszélt a Sas elvtárs
De most még magasabb szinten kezdett
Énekelni, úgy, hogy én azt
Alig tudom utánozni, ezt énekelte:

Ollálá és még egyszer ollálá
Stollwerk ez édes cukorparádé
Mondja utánam Ecsédi, igen, igen, igen
Ollálá, az íz, az íz simogatsz, andalítsz
Te szájpadláson és nyelvem hegyén
Szerteszét ömlő édes íz
Jaj de jó, hollálá, jaj de jó
Ez a süppedő forró
Ízből és szagból ősszeszőtt szőttes jaj de jó
Ollálá, mondjuk még százszor el
Hogy Stolwerk ez, hogy ez
Édes, hogy ez cukorparádé
Na, mondja utánam, Ecsédikém, igen, igen
Igen ollálá, lálálálálálá, jaj de jó Ecsédi
Sőt jaj de jó is lesz majd
Sőt jaj de jó máris
Fenomenális, jaj de jó mindig Ecsédi
Mindig ollálá lálálálálálálá
Csüccs le csak Ecsédikém, csüccs
Le és ollálá, na, csüccs le csak és csüccs
Le és csucsukálj csak
És mondd csak utánam Ecsédi ollálá

És Ecsédi állt transzban a
Baross téren, hogy lálá-lálá
A szája sarkából édes nyál
Csordult, Sas elvtárs pedig mosolygott
Mint az üres
Országút, és mondta, hogy: -Jó, jó, Ecsédi
Nagyon jó majd mind a
Két aktatáskájával verdesni kezdett
És egy idő után méltóségteljesen
Fölemelkedett a levegőbe és az önmaga
Által kijelölt pályára állt természetesen
Csakhogy ebben a pillanatban megszűnt
Az Ecsédire gyakorolt
Bűvös hatása, és Ecsédi fölugrott
Megrázta a fejét, és szaladni kezdett
Alatta, hogy: -Sas elvtárs
A Vizi a pályaudvaron van? Azt
Tetszett mondani, tényleg a pályaudvaron van
Azt teszett mondani? És erre Sas elvtárs egy
Kört leírt az Ecsédi felett
Így, hogy: -Lálálállá
Ecsédi, ollálá! Majd még egy kört leírt
És azt
Mondta: -Hányszor kell maguknak mondami
Ecsédi, hogy hollálálá, mondami Ecsédi
Mondani, mondani! Azzal elsüvített
És az érces rikoltása már
Az Astoria szálloda fölött
Hallatszott, hogy: -Sas, Sas, Sas, Sólyom
Sólyom, Sólyom, vételen vagyok, vétel
Adás: -
Beszéltem a fiúkkal, jó fiúk ezek sas még
Egy kísérletet javasol sólyom
Vétel, vétel, adás, adás, vétel, vétel, adás
És ő így elEcsédi pedig be a
Pályaudvarra, ahol Vizit hagytuk az imént
Amint éppen
Azt kérdezte magától -emlékszünk-
Hogy: -Indulnak-e innen vonatok egyáltalán
És ez egy
Nagyon veszélyes kérdée, mert aki ezt
Kérdezi, az könnyen megbukhat
Mert ezt kérdezni a
Megingás jele és lám, jött is a hurkosember
De Vizi azt mondta neki, hogy: -nem
Nem törsz
Meg! És hát persze, biztos ami biztos
Elrohant onnan és futás közben mondta
Hogy: -Egy
Vonatot, egy vonatoot, egy vonatot nekem
A vonatunkat! És rohant, rohant
Míg egyszer csak
Valami viszketésszerűséget nem érzett
A gerinctájon, olyat
Mint amikor valami nincs rendben
Amikor meg kell állni és a Vizi
Megállt, megfordult, és a pénztárgépet látta
Mellette a
Pénztárosnőt, és mondta, hogy: -Igen
Az a pénztárosnő
És még egyszer odanézett, és látta
Hogy egy férfi éppen fúrja bele a fejét a
Pénztárosnő nagy szőke hajába és
Figyelte az arcot
Ahogy az eltűnik, meg előbukkan a hajszálak
Között és egyszercsak visszakapta a fejét
És mondta, hogy: -Úristen, az apám, persze
Ez a törzshelye túlitta magát, nem fogják
Kiszolgálni, kezdődik a kunyerálás de nem
Ment tovább, hanem hallgatta
Hogy mit mond az
Apja és az apja, ha lehetett
Még közelebb csúszni a pénztárosnőhöz
Éppen azt tette és közben
Mondta, hogy: -A fiamra
Akarok inni, asszonyom
Azt hiszem itthagyott engem a fiam ki lát
Az emberekbe? Azt mondja, én vagyok az ital
Nem vagyok megoldás és ezzel meg
Vagyok oldva neki kisztihand, Őnagysága
Honnan tudhatnák ezek, amit mi tudunk? Kérek
Szépen, hoppá, mit is akartam, azt hiszem
Elfelejtettem a nevemet! Nem, nem, nem, nem
Nem, már megint megvan nem, nem, nem, ez a
Fiam neve az enyém is megvan Emmácska
Az enyém idősebb Vizi Miklós és Vizi nézte
Maga előtt a padlót, vagy kövezetet, vagy mi
Volt az, és mondta magában, hogy:

Jó év volt, mikor születtem én
Volt krumpli és kenyér
És mindenki örült nekem

Jó év volt, apám épp leszerelt
Meggyógyult nővérem is
És könnyű szülés voltam én

Fiút akartak épp háromszáztizennégy dekát
Mindenki örült nekem
Csak elmebeteg nagybátyám mondta azt
Hogy jó hangja van
Nem sír ez, énekel, halljátok-e amit én
Énekel folytatja veletek azt
Hát amit ti elkezdtetek
És nem hiszi sohasem azt, hogy ő másmilyen
Jó fiú lesz, őtőle ne féljetek
Nem jelent változást, hogy ő született

Énekli, hogy jó év ez, miben születtem én
Van krumpli és kenyér és mindenki örül nekem

Jó év ez apám épp leszerelt
Meggyógyult nővérem is
És könnyű szülés vagyok én
Folytatom veletek azt, amit ti elkezdtetek
És nem hiszem sohasem azt
Hogy másmilyen vagyok
Jó fiú vagyok, éntőlem ne féljetek
Hisz nem jelent változást, hogy én
Hogy én is leszek

Azzal Vizi megpördült, és a fal
Mellett futni kezdett a teremben
És egyszer csak egy
Kéz belökte egy helyiségbe átható
Szag, csempék, hűvös
És Vizi a tarkóját nekivágta a
Falnak, és mondta, túlvagyok
Rajtuk, túlvagyok rajtuk
Túlvagyok rajtuk és mert a homloka ia
Tüzelt, megfordult, és a homlokát nyomta neki
A hideg falnak így állt, amikor hátulról két
Karomszerű valami fogta meg a Vizi két
Felső karját, de olyan erősen
Hogy még hetekig ott
Volt a Vizi bőrén az ujjak nyoma és különös
Erővel valaki megfordította ez a valaki a WC
Nénike volt a néni rendesen nézett
Ki, kék köpenyt viselt
És a lábán nem voltak kék
Visszerek a fogatlan szája
A következőket mondta:
-Vizi Miklós? Mióta várlak itt, fiam
Emberemlékezet óta várlak engem
Itt csak mamikának
Hív mindenki, de gyere, Miklós
Elárulom neked a titkot

Mivel nem volt férjem, ki teherbe ejtsen
Egy pályaudvart szültem, belé utasokat
Hánytatom, böfögtetem sok sok kis pulyámat
És nézem, hogyan teszik tönkre magukat
Türütüüütütüü
Mivel nem volt másom, csak sok piszoárom
Világ mamikája egy pályaudvaron
Így lettem végül, mert én
Szültem mindet, téged is
Hát hallgasd kívánság dalom:

Én világmamikája füledbe súgom
Hogy vonat innen nem negy
Itt nincs forgalom
Itt mindenki csak úgy tesz, de ők nem utasok
És velem itt maradnak, az anyjuk vagyok

És a világ mamikája, csak
Hagyom, hogy ők játsszák
Mintha indulnának az álló vonatok
Tudom nekik ez kell, indulósdi játék
Ismerem én őket az anyjuk vagyok
De nem mozdul semmi, csak áll és hiszi
És közülük egy vagy fiacskám, Vizi
Én világ mamikája most elárulom
Hogy vonat innen nem megy
Itt nincs forgalom

És Vizi hátravetődött, kitépve így magát
A mamika szorításából, és kiáltotta, hogy: -
Nem! Azzal kirohant a vécéből, be az
Étterembe, és fölugrott az első asztalra
És kiabálni
Kezdett, hogy: -Emberek, nekem itt a
Vécében valaki azt állította
Hogy innen nem mennek
Vonatok, hogy ez egy álpályaudvar márpedig
Én menni akarok, és gondolom, maguk is!
Kérdezem én ezek után, emberek
Bajtársak, igaz-e a hír
Hogy innen nem emnnek vonatok?
Igaz, vagy sem?!
És maga is meglepődött, hogy milyen
Csend lett az étteremben, hogy az emberek az
Üvegekkel és poharakkal a kezükben
Ahogy megállnak és nézik őt éds egyszercsak
Megszólalt egy hang, hogy:
Na ne tegyen úgy, minthogyha nem
Tudta volna, mit gondol
Mire várunk itt ennyien?
Egy másik hang pedig azt mondta, hogy: -Vizi
A maga apja miért iszik évek óta, viccből?
Nem is bírja az italt
És nem is szereti! Viccből iszik? csak
Azt ne gondolja egy harmadik hang
Szólalt meg, és azt mondta, hogy:
-Az a nyolcvanhét éves elég
Szép várakozási idő
Nem? Emg van itt aztán olyan is, aki
Egy egész életet leélt és akkor egy kar
Emelkedett a fejek fölé
És megszólalt valaki, hogy: -
Nézzen csak föl, oda, Vizi, hogy
Ha látni akar valamit
Aztán hőbörögjön lóg azon a kötélen
Ott valami, lóg? És Vizi felnézett és mondta
Hogy:
-Lóg és a hang folytatta, hogy: Na látja
Amíg maga a vécében szórakozott a
Mamikával, ez kötött egy csomót
Ami körbefont egy
Egyenest, az üres fejét belehajtotta
Egy kerekbe, Vizi, és
Elrúgta azt, amin állt, és csak fityeg
Mint maga, Vizi na ne tegyen úgy
Mintha nem fityegne mi kell
Még magának! Aztán
Rikácsolva valaki, hogy: -Mi az
Hogy nem indulnak! Hát ide nem
Érkeznek és nem is
Indulnak hát mióta várom itt
Hogy integethessek valaki után
De még nem láttam távolodó
Vonatlámpákat és a bankettezők
A bankettezők? Halmos
Ti mióta banketteztek itt? És
Halmos egy asztal sarkára támaszkodva mondta
Hogy: -Ay Isten tudja, de bankettezünk egy
Jó ideje még egy hang pedig azt
Mondta, hogy: -Hát szóval nem indulnak
Könnyű az
Asztalokra ugrálni és a kínos csendet a
Dizőz törte meg, intett a zenekarnak
Odalépett a mokrofonokhoz, és mondta
Hogy: -Mikrofonpróba, egy, kettő, hérom
Kedves közönségem

Én önt várni fogom egy pályaudvaron
Egy füstös étterem lesz a székhelyem
Itt ön miatt időz egy aranyruhás dizőz
S hallgatja énekét egy szélsodorta nép
Én távollévőm szívszorongva kérem
Kart kitárva itten állok térden
Hozó vonatját seregelve várjuk
Hívőn hisszük, irányunkba száguld
Álommozdonyán
Egy álommozdonyon ön felém tart, tudom
És a félreállított váltókon átrobog
És mondhat bárki mást
A nagy találkozást megérjük még, tudom
A pályaudvaron
A pályaudvaron, hol mindenki rokon
Hol nincsen semmi más
Csak egy nagy várakozás
Itt mindnyájunknak ugyanaz hiányzik
Egy távollevőt hiányolunk váltig
Hozó vonatját seregelve várjuk
Hívőn hisszük irányunkba száguld
Álommozdonyán én önt vérni fogom
A pályaudvaron itt ön miatt időz
Az aranyruhás dizőz taratarrarararatara

És már mindenki énekelt az étteremben
Amikor belépett Ecsédi, és látta, hogy a
Barátja egy asztal tetején áll
És odarohant hozzá, és
Mondta, hogy: -Vizi, megvagy, jaj, de jó
Hogy megvagy gyere, gyere, tudom, hogy
Tudod gyere, mondjad, hogyan, hová, merre
Tudom, hogy tudod, gyere
Miklós, gyere gyere
Gyere! És rángatta egy oszlop felé, és
Vizipedig mint egy fadarab követte
És Ecsédi meg
Is állt és kérdezte, hogy: -Miklós, rosszul
Vagy? Vizi Ecsédihez fordult, és
Mondta: -Nem Ecsédi
Egy cseppet sem vagyok rosszul csak
Azt akarom mondani, hogy elég ebből én
Nem tudom, hogy hányadszor csináljuk ezt
Kétszázadszor vagy háromszázadszor
Hogy találkozunk az utcán, úgy csinálunk
Minthogyha véletlen találkoznánk aztán
Felmegyünk hozzám
Megisszuk a konyakot, kávélikőrt
Keverteket, aztán én lejövök
Ide a pályaudvarra
És úgy csinálok, minthogyha meglepne, hogy
Innen nem mennek vonatok, te meg
Fellármázod a várost elég ebből
Ecsédi és Ecsédi kérdezte, hogy: Te, Vizi
Abba akarod hagyni? Hát már olyan
Jól benne voltunk néha már
Mások is élvezték most mit fogunk csinálni? S
Vizi azt mondta, hogy: -Nem, Ecsédi, ebből
Elég ecsédi tűnődött aztán újra
Kérdezett, hogy: -Miklós
Azért van egy titokzatos dolog
Azegészben, és bár én sem tudom
Hogy hanyadszor csináljuk ezt
Kétszázadszor vagy
Háromszázadszor, de még mindig meglepődik a
Sas elvtárs is, tudod, amikor a pohár ott
Marad a levegőben hát azért
Mutass nekem valakit
Aki ezt utánad tudja csinálni tessék
Mutass egyet! Egyet mutass, tessék! És
Vizi fáradtan elmosolyodott, és mondta
Hogy: -Hát igen, azt még tudom azzal
Odalépett -rengeteg pohár
Volt az asztalokon a restiben- odalépett
Az egyikhez, megfogta, így, felemelte, így
És elengedte vizi pohara megint ott maradt a
Levegőben állt a pohár a levegőben vizi meg
Ecsédi nézték ecsédi szólalt meg előbb, és
Mondta, hogy: Te Miklós
Vegyük az energiát M2-nek de Vizi
Ráförmedt: -Hagyj békén a
Tömegvonzással meg a hülyeségeiddel
De Ecsédit
Nem lehetett megállítani folytatta, hogy: -
Te, Miklós, mert te még nem gondoltál arra
Hogy a pohár levegőben maradásakor a
Hidrogénatomok átalakulása héliummagokká
Létrejöhet a hozzá
Szükséges 55 millió Celsius
Fokon, most ne törődj azzal, hogy
A magfúzió fenntartása még megoldatlan
Hanem arra gondolj, hogy ez kihat a
Földön, mint forgórendszerben
A mozgó tárgyakra érvényes
Korioliszerőre, ha? S Vizi
Legyintett, hogy: -Ecsédi
Mindez a két hatás a Föld forgásának a
Lassúbbodását vonná maga után és
Ekkor Ecsédi talányosan kérdezte
Hogy: Tíz a mínusz
Nyolcadikon nagyságrenden? Így a Nap, a 24
Óra a tíz mínusz nyolcadikonod részével
Tehát
Körülbelül százezred másodperccel rövidülne
Miklós? S vizi homloka gyöngyözni kezdett
S mondta, hogy: -De hát a Föld forgásához és
Efféle válzozásaihoz tíz a
Mínusz tizediken is
Elegendő ecsédi bólintott, és mondta
Hogy: Tehát tíz
A mínusz kettediken van a kezünkben
Miklós tíz a mínusz kettediken
Van a kezünkben
Vizi nézte Ecsédi kezét, és suttogta, aztén
Sikoltva kiáltotta, hogy: -Nem a kezünkben
Ecsédi, nem a kezünkben van, a vonatban a
Vonatban van, Ecsédi! Nem a kezünkben
A vonatban
Lesz, Ecsédi! A vonatban, a vonatban, a
Vonatban, a vonatban!
És másnap Budapest lakossága a
Következő fantasztikus élményben
Részesülhetett
Egy hatalmas mozdony zúzta szét a
Keleti pályaudvar homlokzati üvegfalát
És kirobogott a
Térre, mögötte kocsik, tehát szerelvény volt
Ablakopkon, kéményeken emberek ültek, sírtak
Nevettek, énekeltek és kalapokat
Is dobáltak a
Szerelvény pedig végigdübörgött a Rákóczi-
Úton, át a Blaha Lujza téren
El a Rókus Kórház mellett emberek
Özönlöttek köré és szaladtak
Mellette a Kossuth Lajos
Utca irányában rázkódástól
A Ferencesek templomában egy harang
Kimozdult a helyéből, és kondult egyet
Az árvízi hajós pedig
Wesselényi Miklós -aki egy
Domborművön éppen egy fuldoklónak
Nyújtja az evezőjét-
Ő is utánanézett a vonatnak az
Addigra pedig már a Felszabadulás téren át a
Március 15 térre érkezett petőfi csak intett
Nekik a vonat meg tovább: Vörösmarty
Tér, József Nádor tér
A két nagy magyar csak
Lengette, lobogtatta bronzköpenyét a vonatnak
Irány a Roosevelt tér, ahol a Magyar
Tudományos Akadémia felső ablakain kihajolt
Széchenyi és Arany János
És integettek ők is a
Vonatnak és az utasoknak is ekkor már a
Lánchíd nyögött a lokomotív kerekei alatt
Amint haladt át Buda felé persze Vizi
És Ecsédi vezették a mozdonyt
Amelyik végülis megállt a
Clark Ádám tér hatalmas bejáratánál
Az alagút eltátott szájával
Szemközt rengeteg ember
Tolongott a téren, zenekarok
Játszottak, petárdák robbantak
A hangszórók pedig azt kiáltozták
Hogy: Éljen Vizi, Éljen Ecsédi! Éljenek
A Keleti pályaudvariak! Éljenek
Akik helyettünk is
Vártak! Éljen, Éljen! És aztán megint
Hangorkán, megint konfettik, megint virágeső
Megint
Diadalordítás, és Vizi elfogódottan piszkált
Valamilyen alkatrászt a mozdonyban
És nem vette észre, hogy a barátja otthagyja
Őt és lemászik
A mozdonyról, átfúrva magát a tömegen
Megáll
A tribünnél, megvárja, míg az emberek egy
Kicsit elcsendesednek, és mondani kezdi
Hogy:

Most, hogy ilyen szépen együtt
Mindig erről álmodtam
Örömünknek napja elgyütt
Végre összehangoltan
Ha én mostan költő volnék
Jobbat tudnék, mint ez itt
Rímek között pancsikolnék
Úgy köszönteném Vizit
De mivel én kültő nem vagy-
Ok se vagy, csak okozat
Gondom nem is kicsi, ám nagy
Nem is mondok nagyokat

És ezt is hatalmas üdvrivalgás és
Hurrázás követte, és megint virágeső, megint
Petárdák és utána tűzijáték, tűzijáték
Igen tűzijáték volt és a
Tűzijátékot természetesen a
Televízió is közvetítette
Vizi meg Ecsédi otthon nézték a
Műsort, végül Vizi maradt tovább
S amikor vége volt
Az adásnak, kikapcsolta a készüléket
Átment a másik szobába
Ahol Ecsédi a két karjára dőlve
Részegen aludt, Vizi odament hozzá
Belemarkolt a hajába, felemelte
És beleordított az alvó
Arcba, hogy: -Ha nekem itt még egyszer nők
Nevét kiáltozod, meg házszámokat, ennek vége
Érted?! Ennek vége, értik?!