Cseh Tamás - Hajléktalan dal dalszöveg (lyrics)
[Cseh Tamás - Hajléktalan dal dalszöveg lyrics]
Tú-rú-ru-rum
És arra ébredt, hogy a hó belepte
S még le se rázta azt a havat
Letiltott gondolat ugrott eszébe
Felleges hajnalon, hófödte hajnalon
Ő volt aki tiltotta önnönmagának
Meg azt a bizonyos gondolatot
Hát gyorsan meg is ölte önnönmagában
Azt a bizonyos gondolatot, hófödte hajnalon
Később a kedvenc nagy kukájába nézve
Éppen amidőn reggelizett
- majonézt egy mocskos nejlondobozból -
Már megint eszébe jutott, hófödte hajnalon
Megint a tiltott ugrott eszébe
S míg tévéműsorral szájat törült
Elfojtotta ismét, kissé dühös lett
Felleges hajnalon, hófödte hajnalon
Aztán jól megvolt egészen estig
Nem járt eszében fikarcnyi sem
Lábának fázásán, borocskán kívül
Felleges estelig, hófödte estelig
Tú-rú-ru-rum
Még este tárgyalt egy vidám rendőrrel
Míg üres kirakatban vackára dűlt
Kint a hó esett, esett, mint rosseb
Felleges szombaton, hófödte szombaton
Kérte a rendőrt, még ne hagyja magára
Félt, hogy az elmegy, de magától félt
Merthogy a tilalmas eszébe juthat
Hogy miről jutott ide, ahová eljutott
De elment a rendőr, ő nézett utána
És máris ellepte a gondolat
Az, hogy az egészet egy nő okozta
Pedig ez nem volt szabad, semmi szín alatt
A jobbik eszével ugyanis tudta
Az a nő ártatlan, ő maga hibás
Mert amit az ember el tud képzelni
Magáról, végül az, az lesz belőle majd
S mivel ő el tudta képzelni magáról
Azt, hogy az utcán végzi, azért van itt
A nő bezzeg nincs itt, mert inkább meghalna
Azért van fent, ő meg itt
Azért nincs lent az a nő
A jobbik esze csak mindig ezt mondta
Na de jött mindig elalvás előtt
A másik, amelyik mindig azt súgta
Hogy gyűlöld meg már azt a nőt
Gyűlöld meg már azt a nőt
Félt az alvástól, félt a reggeltől
Inkább a lábfázás, mocskos doboz
Mint az a gondolat folyton fejében
Hogy a nő, vagy pedig ő
Mért kint ő, mért fent a nő
Mért lent ő, mert fent a nő
Mért lent ő, mért fent a nő
Tú-rú-ru-rum
És arra ébredt, hogy a hó belepte
S még le se rázta azt a havat
Letiltott gondolat ugrott eszébe
Felleges hajnalon, hófödte hajnalon
Ő volt aki tiltotta önnönmagának
Meg azt a bizonyos gondolatot
Hát gyorsan meg is ölte önnönmagában
Azt a bizonyos gondolatot, hófödte hajnalon
Később a kedvenc nagy kukájába nézve
Éppen amidőn reggelizett
- majonézt egy mocskos nejlondobozból -
Már megint eszébe jutott, hófödte hajnalon
Megint a tiltott ugrott eszébe
S míg tévéműsorral szájat törült
Elfojtotta ismét, kissé dühös lett
Felleges hajnalon, hófödte hajnalon
Aztán jól megvolt egészen estig
Nem járt eszében fikarcnyi sem
Lábának fázásán, borocskán kívül
Felleges estelig, hófödte estelig
Tú-rú-ru-rum
Még este tárgyalt egy vidám rendőrrel
Míg üres kirakatban vackára dűlt
Kint a hó esett, esett, mint rosseb
Felleges szombaton, hófödte szombaton
Kérte a rendőrt, még ne hagyja magára
Félt, hogy az elmegy, de magától félt
Merthogy a tilalmas eszébe juthat
Hogy miről jutott ide, ahová eljutott
De elment a rendőr, ő nézett utána
És máris ellepte a gondolat
Az, hogy az egészet egy nő okozta
Pedig ez nem volt szabad, semmi szín alatt
A jobbik eszével ugyanis tudta
Az a nő ártatlan, ő maga hibás
Mert amit az ember el tud képzelni
Magáról, végül az, az lesz belőle majd
S mivel ő el tudta képzelni magáról
Azt, hogy az utcán végzi, azért van itt
A nő bezzeg nincs itt, mert inkább meghalna
Azért van fent, ő meg itt
Azért nincs lent az a nő
A jobbik esze csak mindig ezt mondta
Na de jött mindig elalvás előtt
A másik, amelyik mindig azt súgta
Hogy gyűlöld meg már azt a nőt
Gyűlöld meg már azt a nőt
Félt az alvástól, félt a reggeltől
Inkább a lábfázás, mocskos doboz
Mint az a gondolat folyton fejében
Hogy a nő, vagy pedig ő
Mért kint ő, mért fent a nő
Mért lent ő, mert fent a nő
Mért lent ő, mért fent a nő
Tú-rú-ru-rum