Cseh Tamás - Álomkeringő dalszöveg (lyrics)
[Cseh Tamás - Álomkeringő dalszöveg lyrics]
Zúdulni belőle nagy vizet
S a vízben sodródni mindenem
Amim csak van énnekem
Nagy barlang szájánál nézem ezt
És látom hogy hátrafordulok:
Hogy barlangnak közepén szikla van
Mely szikla forog, forog
S a kő alatt folyó patak
Lassacskán vérpiros lesz a víz
Magával sodor skarabeuszbogarat
S virágos ágakat
Engem is elvisz a nagy folyam
Egy városba mely ismerős nekem
S letesz egy utcában gondosan
Ahol sok ember terem
És kérdeznek ők, s én mondom nekik:
Hiába biztattok emberek
Elég volt mára, már nem énekelek
Holnap majd talán lehet
S felkapja mind a széles folyó
Az utcát s a benne termő embereket
És velem együtt mind elviszi
Addig míg felébredek
Szorosan lezárva tartom még
Hogy szinte fáj, úgy a két szemem
Mert szívemből így kiáltanék:
Ne szobám, ne add most vissza még
És te világ, te se add vissza még
Az öntudatot nekem!
Mint húron vonódó szálvonó
Szememen vibrál egy ér, Irén
Felnyitom, s közli az öntudat
Hogy levelem megírtam én