Cseh Tamás - Álomkeringő dalszöveg (lyrics)

Látok én ott fenn egy nagy hegyet
Zúdulni belőle nagy vizet
S a vízben sodródni mindenem
Amim csak van énnekem

Nagy barlang szájánál nézem ezt
És látom hogy hátrafordulok:
Hogy barlangnak közepén szikla van
Mely szikla forog, forog

S a kő alatt folyó patak
Lassacskán vérpiros lesz a víz
Magával sodor skarabeuszbogarat
S virágos ágakat

Engem is elvisz a nagy folyam
Egy városba mely ismerős nekem
S letesz egy utcában gondosan
Ahol sok ember terem

És kérdeznek ők, s én mondom nekik:


Hiába biztattok emberek
Elég volt mára, már nem énekelek
Holnap majd talán lehet

S felkapja mind a széles folyó
Az utcát s a benne termő embereket
És velem együtt mind elviszi
Addig míg felébredek

Szorosan lezárva tartom még
Hogy szinte fáj, úgy a két szemem
Mert szívemből így kiáltanék:
Ne szobám, ne add most vissza még
És te világ, te se add vissza még
Az öntudatot nekem!

Mint húron vonódó szálvonó
Szememen vibrál egy ér, Irén
Felnyitom, s közli az öntudat
Hogy levelem megírtam én