Cseh Tamás - Marilyn dala dalszöveg (lyrics)

Ha egyszer rám vetetted azt
Amit úgy neveznek: a szem
Fix az, hogy félrenézni
Nem fogsz már többé bébi, sosem

Csak egyszer nézz ide, és többé sohase
Másra nézni nem tudsz bébi
Nézz ide, nézz ide, mutatom, na ugye
Másra nézni nem tudsz bébikém

És még mit mutatok
Nézd meg, hogy mit tudok
Ez itt a nagy tudomány, látod a mellemet
Itt meg a feneket, neked is adnám talán

Még, még, még, még
Kaphatsz egy falatot, bébi, ha akarod
Nézd, nézd, nézd, nézd
Amit most mutatok, tudd meg hogy világerő
Na még, még, még, még
Tuti, hogy akarod, valld be, a falatot


Kérj, kérj, kérj, kérj
Mondd azt, hogy add ide, add ide, nesze a nő

Kérsz, kérsz, kérsz, kérsz?
Tudd meg, hogy más nem hat, csakis az akarat
Légy ádáz férfi
Mutass már, mutass már, mutass már akaratot
Végezd, mi férfi dolga, úgy vagy
Beprogramozva, kívánj
Akarnod kell csak győzni, a többi
Már mind női tudomány

A vagonokban felnyögtek a férfiak
Elámultak az
Anyák, csak a gyerekek maradtak nyugodtak
Ők ugyanis
Természetesnek találták ezt a cirkuszt
Hisz álma
Szerint minden gyermek nikkelfényű
Tükrös labirintusra
Folytonos élvezetre születik
Meg is állapította az
Állomásparancsnok Marilyn rózsaszínű
Füléhez hajolva: - A nyelv, honey
Baby a nyelv a mi igazi
Szervünk attól nyugszunk le mi, és azon
Kell kielégítenünk őket enni
Inni, irritálni, nyalni-falni
Beszélni akármit a nyelv útja visz
A paradicsomba a nyelv, honey a
Nyelv a kulcs zsibbasztani zsibbasztani
Honey!

Azzal az állomásparancsnok legyintett egy
Szikrázót, megfordult lábai oszlopán
És klaffogó papucsokkal elindult a révületben
Fetrengő platformon
Vibráló filmeffektusok és a nyelvcsattogtató
Kiválasztottak mentén, be egy
Szupermarketbe, be, be be
(a páncélajtószárnyak sziszegve csókolóztak
Össze mögötte) , és Vizi
Csak ment a polcok, és az árukészlet iránt
Míg végül egy hatalmas
Nylonpárnára lehanyatlott
Miközben a Nyugati pályaudvar fogyasztói
Eseményei zajlottak ilyeténképp
Ecsédi odakint a bódévárosban arra ocsúdott
Hogy ájult arcára valami meleg pereg
Nedvesen tímea könnyei voltak azok

- Bácsi kérem - mondta a mindenórás -
Valaki legyen az apa lehetne éppen maga
- Nahát! - ült fel Ecsédi
S a fényes karikákon keresztül, amit
Ugye maga előtt látott, nemcsak Tímea
Szív alakú arca hajolt be
Ott volt az aranyfogsorú mosollyal
A tatár kán is
(mellvértjén most már ENSZ felirattal)
Plusz Lawrence acélkék lakatarca

-Ön elájult, My Friend
-Hol vagyok?-kérdezte Ecsédi tompán

-Itt vagyunk a magyarországi piacon, I
Suppose felismer megint, Lawrence vagyok
Akit izgalomba borult területek szakértőjének
Tartanak, feladatom szürkeállománymentés
Válságkezelés, pacifikálás

Na és Vizi? - kérdezte Ecsédi -
Mintha láttam volna Vizit az imént!
Nahát, ez a Vizi! -ordított fel
Tatárul a kán -Ez tudja
Mi kell a nyugatiaknak mer mér nem lehetek én
Az állomásparancsnok? Mitől lett itt
Ez a Vizi az, aki?
Hogy mer különbözni? Ez nagyon
Félelmetes! Mer jó, hogy rosszul megy nekem
De akkor menjen rosszul a
Szomszédomnak is oszt
Jó ez megnyugtató volna az a TUDAT
Hogy a sorsunk egy de ez a Vizi így
Vizi úgy, egy intésre bahcsiszeráji
Szökőkutak, hurik, galambok
Nyelvzsibbasztás aMERIKA-bérenc! Pfujj!
Oszt jó

-Megértem a fájdalmát, barátom - ölelte át a
Kán törzsökös nyakát az angol -
De feltételezhetően
Ön rövidesen bankigazgató lesz
Barátaim - folytatta-, most
Pedig bemegyünk a pályaudvarra
Így, ahogy vagyunk
Az én égiszem alatt - Azzal Sir
Lawrence középsó és
Hüvelykujjával csettintett

És ettől a csettintéstől meghasadtak
A mérgezett egek
Az Aki El Van Felejtve trónusáról idenézett
Ahol én most állok ezen a neobarokk
Színpadon, a SZÍNHÁZ ban
Az ÖRÖK Színházban, ahol én itt vagyok
És ti is vagytok! (Banda) Zihálva leül
Papírzsebkendővel megtörli homlokát
Ül sorsába néz Jó kutya ül
Mindenki jó kutya üljetek
Csak üljetek tetvek!

És az, Aki El Van Felejtve, ült a rettenetes
Autógázoktól önmérgezett egekben, ült a
Feloldhatatlan ellentétek között
Amiket a földre bocsátott
Ült hát hogyne ült volna
Ő hiszen mostanában már
Régóta tétova lelkiismeret-furdalása van
Látja Ő már, csak
Azt ne higgyétek, hogy nem látja, hogy mindig
Mindenben ellentmond önmagának, és
Így ti, emberek
Olykor tündöklőbbek vagytok mint
Ő szenvedés által
A Nagy Hiú, a legnagyobb Hiú
Amikor egyszer megmondtam neki
Így a szemébe, hogy minden
Ellentmond a Teremtésben
De minden láttátok volna akkor
Őt hogyan sápadott

És ezért kell nekem itt ülni
Itt kell nekem ülni
A Földön, ezen a neobarokk
Színpadon és naponta elmondani, hogy mi van!
Mért ítélt erre
Ha nem akarja hogy mondjam? És
Ha nem akarja, mért ítélt erre? Figyelitek
Mekkora nagy ravasz?

Szóval ült ült a rettenetes
Mennyekben körülötte az
Angyalok szájukhoz emelték a
Trombitáikat, aranytrombitáikat
Szemüket mind Őrá vetették és vártak
Ismételten
Vártak a jelre, a felemelt mutatóujjra
Hogy egyetlen fúvással porig
Romboljanak mindent régi móka volt ez már az
Angyalok is tudták még
Hogy Ő mostanában már megint nem fog inteni
Csak eszeveszett
Döfölődés, disznó rihonya visítozás
Jugoszláviai csecsemő legéppisztolyozás és
A szokásos
Apróságok azok fognak folyni tovább
Mert az ítéletidő lágyul, egyre lágyul
(És az Én bűnöm még mindig nem elegendő)
Tehát lágyult, lágyult az ítéletidő, az
Aki El Van felejtve, maga is tudta, hogy
El van felejtve
De ezért Ő nem haragszik, dehogy haragszik
Isten őrizz csak Zárójel Bezárva

Aztán az angyalok (nem egyszerre
Hanem össze-vissza) levették a szájukról
A trombitáikat, és összenéztek mert annak
Aki el Van Felejtve, négy arca volt nézett
Erre, nézett arra, emerre meg amarra
De hát még mindig nem volt haragvó

- Na jó, akkor nem haragszik - mondták az
Angyalok, eldobták a trombitáikat, botokat
Fogtak meg köteleket
És magára hagyták a Négyarcút
Mert elindultak mérni botokkal
Meg kötelekkel mert ők
Amikor ítéletszünet van, mérni járnak
Mérni, mert a mérték meg az érték az működik
Működik

Miközben ebben a neobarokk színházban
Ezen a barokk oltárképen
Itt vagyok, és ti is itt vagytok
Mérnek egyre mérnek mert az
Angyalok egyre mérnek

- De térjünk magunkhoz! - Lawrence
Még sose tűnt ilyen
Izgatottnak - Én itt szívesen
Megtagadnám a nyugati kultúrát
Ha bárki tudna
Helyette valami jobbat a magam részéről
Kijön a belem a fogyasztástól
Satöbbi, de a feladatom adott: önöket
Fölemelni, a gyerekeket megvédeni
Seselj vajdától felháborodni
De hagyjuk tevére! Tehát Lawrence egy
Csettintésére tevékre szálltak hőseink
A szedett-vedett piacon
Azon a balkánin, ugye
Ami nekik adatott egy-egy
Arab Lawrence kíséretéből maga
Mögé lökte Tímeát, a kilencedik hónapos
Gyönyörű terhest, Ecsédit
A híven emlékező kelet-európai
Értelmiségit és a tatár kánt
Akiből rövidesen bankigazgató lesz és
Ringott-ringott a tevekaraván
Elhagyva az ócskapiacot anyák nyújtották
Fel csecsemőiket feléjük, hogy:
- Vigyétek magatokkal, bele a másba!
Lawrence hátrasziszegett az él-tevéről: -
Csak meg nem hatódni
Majd egyszer visszajövünk mindenkiért!
-Aztán a tevék
Felléptettek a Nyugati pályaudvar
Bársonyszőnyeges lépcsőin

A harmadik tevéről Tímea
Leugrott: -Bácsi kérem, az
Én gyerekem apái miatt! - Azzal megfordult
És kartonruhás teste fejest
Ugrott a lent nyüzsgő szemétdombba
Burnuszokba és fejfedőkbe, kendőkbe és
Ázsiai nagymamákba karok kaszáló erdeje
Közé magányosan óbégató
Galíciai zsidó ószeresek közé ott a helye

Ecsédi utána akart ugrani, hisz valljuk be
Magában szemérmes férfi módra
Beleszeretett, ő akart lenni az apa
Mondjuk ki a szót, de Lawrence
Acélkarkötős, elarabosodott keze kinyúlt
Az indigókék
Burnusz alól, fölmarkolta az illetőt
Szájához emelte, hogy hallhatóan: - Csak
Most meg nem hatódni
Majd egyszer visszajövünk mindenkiért! Bent
A pályaudvaron esélyt adnak
Esélyt vagy önök nem akarják az esélyt?!
És végre a tevék is beléptek az
Üvegcsarnokba, ahol az összes vágányon
Az összes szerelvény mély
Álomban volt továbbá
Ezután Ecsédi aztán jól meg
Volt ringva, dudorászott
Énekelgetett magában a tevén