Cseh Tamás - Úristen, hol vagyok? dalszöveg (lyrics)

Úristen, hol vagyok? Úristen, hol vagyok?
Hát mikor váltottam menetjegyet
Hogy velem egy vonat robog
Úristen, hol vagyok?
Te, Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide
Ahol csak félig vagyok
Fél, fél, félig vagyok itt nem is én vagyok
Hisz' helyettem is valaki játssza csak azt
Hogy ez én vagyok

Jó, változtatni fogok - mondta Vizi -
Ha itt maradok, végem
Ha ez így megy tovább, végünk van
Mit is csináltam eddig?
Semmit, semmit semmit!
És észrevett egy olyan
Lapos fürdőszobamérleget
Odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta
Hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús
Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja


Persze halogattam, halogattam
Mint ahogy mindenki halogat
És mindenki a halogatásnál rontja el
Jó, akkor én nem halogatok tovább
Még nem késő tegyünk egy próbát
Most lehet, mert most akarom!

Azzal odalépett a konyhaasztalhoz
Ahol rengeteg mosatlan edény között
Volt egy pohár
Megfogta a poharat, így, felemelte, így
És elengedte
A Vizi pohara ott maradt a levegőben

Lebegett a pohár a levegőben
Vizi nézte és tudta
Hogy mostantól kezdve mindenre képes
Mindent meg fog tudni csinálni
Olvasta mindezt az egyik
Járókelő az újságban, és odafordult a másik
Járókelőhöz és kérdezte
Hogy: - És maga ezt elhiszi, uram?
De a másik járókelő mondta, hogy:
- Olvassa csak tovább, mert most jön
Az Ecsédire vonatkozó rész
És a járókelő olvasta

A nap felkelt szokásos fényeivel
Ocsúdott Ecsédi, felkelni kell
A házigazdáért kiáltozott
De Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha
Üresen visszhangzott másfél szoba
Hetekig várt és csak konzerven élt
Ki tudja, Vizitől mit is remélt
Végül az utcára lopakodott
Azóta láthatni Ecsédit ott
Fényképpel zaklat sok járókelőt
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
Nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet
Mutasd, hogy mi az, Vizi
Miért hagytál itt, Vizi?
Ahol csak félig vagyok
Hisz helyettem is valaki játssza ezt
Itt nem is én vagyok

És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy:
- Nem látták a barátomat, nem látták
Nem látták? És sejtelme sem volt róla
Hogy azon a sorsdöntő
Éjszakán Vizi elhagyta lakását
Lement az utcára
És sietős léptekkel a Keleti
Pályaudvar felé indult
Mosolygott magában, és mondta, hogy:
- Igen, itt hagyok mindent
Új életet kezdek, új irányban
Úgy, mint Arthur Rimbaud
Ez a sajátos világú, fiatal francia költő