Cseh Tamás - Sors elvtárs dala dalszöveg (lyrics)

Ollálá és még egyszer ollálá
Stollwerk, ez édes cukorparádé
Mondja utánam Ecsédi, igen, igen, igen

Ollálá, az íz, az íz simogatsz, andalítsz
Te szájpadláson és nyelvem hegyén
Szerteszét ömlő édes íz

Jaj, de jó, ollálá, jaj, de jó
Ez a süppedő forró, ízből és szagból
Összeszőtt szőttes jaj, de jó

Ollálá, mondjuk még százszor el
Hogy Stolwerk ez
Hogy ez édes, hogy ez cukorparádé
Na, mondja utánam, Ecsédikém!
Igen, igen, igen!

Ollálá, lálálálálálá!
Jaj, de jó Ecsédi, sőt jaj
De jó is lesz majd!


Sőt, jaj, de jó máris, fenomenális!
Jaj, de jó mindig Ecsédi, mindig!
Ollálá, lálálálálálá!

Csüccs le csak Ecsédikém! Csüccs
Le és ollálá!
Na, csüccs le csak és csüccs le
És csucsukálj csak
És mondd csak utánam Ecsédi: ollálá!

És Ecsédi állt transzban a Baross téren
Hogy lálá-lálá
A szája sarkából édes nyál csordult
Sas elvtárs pedig mosolygott, mint
Az üres országút, és mondta, hogy:
- Jó, jó, Ecsédi, nagyon jó majd mind a két
Aktatáskájával verdesni kezdett
És egy idő után
Méltóságteljesen fölemelkedett a levegőbe
És az önmaga által kijelölt
Pályára állt természetesen
Csakhogy ebben a pillanatban megszűnt
Az Ecsédire gyakorolt bűvös hatása
És Ecsédi fölugrott, megrázta a fejét
És szaladni kezdett alatta, hogy:
- Sas elvtárs, a Vizi a pályaudvaron van?
Azt tetszett mondani?
Tényleg a pályaudvaron van
Azt tetszett mondani?

És erre Sas elvtárs egy kört
Leírt az Ecsédi felett így, hogy:
- Lálálállá, Ecsédi, ollálá!
Majd még egy kört leírt, és azt mondta:
- Hányszor kell maguknak mondani
Ecsédi, hogy hollálálá
Mondani Ecsédi mondani, mondani!
Azzal elsüvített, és az érces rikoltása már
Az Astoria szálloda fölött hallatszott, hogy:
- Sas, Sas, Sas, Sólyom, Sólyom, Sólyom
Vételen vagyok, vétel, adás:
- Beszéltem a fiúkkal, jó fiúk ezek
Sas még egy kísérletet javasol
Sólyom, vétel, vétel, adás
Adás, vétel, vétel, adás

És ő így el ecsédi pedig be a pályaudvarra
Ahol Vizit hagytuk az imént, amint éppen
Azt kérdezte magától - emlékszünk -, hogy:
- Indulnak-e innen vonatok egyáltalán
És ez egy nagyon veszélyes kérdése
Mert aki ezt kérdezi, az könnyen megbukhat
Mert ezt kérdezni a megingás jele
És lám, jött is a hurkos ember
De Vizi azt mondta neki, hogy:
- nem, nem törsz meg!
És hát persze, biztos ami biztos
Elrohant onnan és futás közben mondta, hogy:
- Egy vonatot, egy vonatot
Egy vonatot nekem, a vonatunkat!
És rohant, rohant, míg egyszer csak
Valami viszketésszerűséget nem érzett
A gerinctájon
Olyat, mint amikor valami nincs rendben
Amikor meg kell állni

És a Vizi megállt, megfordult
És a pénztárgépet látta
Mellette a pénztárosnőt, és mondta, hogy:
- Igen, az a pénztárosnő
És még egyszer odanézett, és látta
Hogy egy férfi éppen fúrja bele a fejét a
Pénztárosnő nagy szőke hajába
És figyelte az arcot, ahogy az eltűnik
Meg előbukkan a hajszálak között
És egyszer csak visszakapta a
Fejét, és mondta, hogy:
- Úristen, az apám! Persze, ez a törzshelye
Túlitta magát, nem fogják kiszolgálni
Kezdődik a kunyerálás
De nem ment tovább, hanem hallgatta
Hogy mit mond az apja
És az apja, ha lehetett még közelebb csúszni
A pénztárosnőhöz, éppen azt tette és közben
Mondta, hogy:
- A fiamra akarok inni, asszonyom
Azt hiszem, itt hagyott engem a fiam
Ki lát az emberekbe, Emmácska, drága édes
Azt mondja
Én vagyok az ital nem vagyok megoldás
Hm és ezzel meg vagyok oldva neki
Kisztihand, Emmácska
Honnan tudhatnák ezek, amit mi tudunk?
Kérek szépenhoppá, mit is akartam?
Azt hiszem, elfelejtettem a nevemet!
Nem, nem, nem, nem, nem, már megint megvan
Nem, nem, nem, ez a fiam neve
Az enyém is megvan, Emmácska
Az enyém: idősebb Vizi Miklós
És Vizi nézte maga előtt
A padlót, vagy kövezetet
Vagy mi volt az, és mondta magában, hogy: